Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről

Mint a saskeseiyü, vigyázza szemével, praedáját, s-elkapia, lábai körmével, úgy nézi az másét, serény figyelmével, sok gazdag, s-fel-kapja, nagy veszedelmével.

A gazdag pokolra jutásának okait előadva, gazdagság és bűn elválaszthatatlan- ságáról elmélkedik, felhasználva a keresztény teológiának a bűnről, pontosabban a hét főbűnről szóló tanítását:

Az gazdagság mellett, van ágya restségnek, uralkodó széke, pompás kevélységnek, mulatozó helye, az rút fösvénységnek, rakott tövis fészke, az nagy irigységnek.

Terített asztala, ott van torkosságnak,

vetett nyoszolyája, ocsmány bujaságnak, harag fegyver háza, gyilkos mordályságnak, sik tágas mezeje, minden gonoszságnak.

Annak gyöpe látczik, zöldnek s-igen szépnek, mennek azért oda, s-arra sokan lépnek, ott van sétálása, sok eleven képnek, van múlató helye, minden féle népnek.

Ki ki örvendezik, ki terült mezején, vigad örül tapsol, úttyának elején, de vész mint az madár, az fáknak tetején, akad madárásznak, ha lépes vesszején.

Éri csúszamodás, ott könnyen lábokot,

meg-botlás s-el esés, el kezdett úttyokot, sok féle akadály, követi dólgokot, vesznek el sok képpen s-ott hadgyák fogokot.

Jút lelke sokaknak, az kárhozatságra, örök véghetetlen, boldogtalanságra, mégis ugyan sokan, futnak gazdagságra, ügetnek s-nyargalnak, világi hivságra.

Barokk vallásos világkép és humanista erudíció jellemző változataként említhetjük, hogy e strófákat követően, de a korábbi idézetek esetében is, Koháry a bűn és gazdagság, bűn és kárhozat összefüggéseinek jellemző példáit a klasszikus ókori hagyományból kölcsönzi.

Művének valóság, látomás és álom elemeit egybefonó cselekményét azzal a konklúzióval zárja, hogy mivel „ez világnak úttyán, sűrű veszély terem”, s a világ „sok kelepcével, bé kerített verem”, más, tövisesebb utat választ, az

287