Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében

Az Lengyel leg első es nagyob rablást tőn; mert minden jószágot Kézűnk Kőzzűl Ki vön; hogy Ki védelmezzen bennünk Senki nem lön meg Atyánk fiais csak csúfságul KőSzőn

Bekesseg okáért Salagvardat145 Kértünk, hogy Kedvét Keressük Wéle ittunk .S. őttűnk; éSzre Semmit tőle olly dolgot nem Wettűnk; a mely miat már most Koldusokká lettünk.

Az parancsolat mely: Ki adaték tőle, ezen a Szegénység igen meg Örűle; nem tudtuk hogy ördög az Szivére űle, mellyel mi nyavalyánk Semmit ném ényhűle.

De lásd álnokságát az gonosz leleknék, hogy jószágát hordgya (:Kialtya mind ennek:) egy helyben mert magát úgy elégSégésnék, gondollya (:S. felel:) hogy Semmi Kárt nem tésznek.

SietSeggel mingyárt az Parochiában. minden ruhajokat horgyák az Ládákban, némely csak Kin hadgya penig az Udvarba, minden joSzagokat be takartak abban.

Zókogo Sírásra dé fordula igyűnk, mert Sóhajtást hallűnk valamőré megyünk Mivel az Nemeték: fegyveressen medgyűnk! végső pusztulásra Siet nek ellenünk

(30.v)

Az magunk Szekerét ökréinkel egybén; Udvarunk elejben állították Eppén, tetézve meg rakták nem volt ez Kűlőmben Kímélést nem tőttek Semmi- némű rendben.

Lelkűnk meg csüggedett földi remenySegtűl; mert igaz biztatást ném Wettűnk Senkitűi; mindenféle nemzet ránk tőr Szertelenül,146 Segicseget Wárunk az egy Terémtőtűl.

Liliom tövis Közt miképpen Sértetik; Sok féle nemzettűi javunk Praedaltatik, végső romlásunkon jaj! nem Szánakozik; Sőt valamit gondol arra igyekezik

Alazatossan ha Kőnyőrgottűnk néki; éz lett eő nekije lég magassab Széki; ha Szollottunk hozza; egy Szavunk Sem érti; még maratt joSzágunk de min- denik Sérti.

Siralmas Sóhajtás Szomorú SorSunkón, esék minyajunkra edés joSzágunkon; eleinktűl maratt draga ruháinkon, meg Sem volt Szánó Szív: edgyik az maSikon.

248