Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
Jtt az Ecclesia úgy meg puSztittatott, Kánná Pohár tányér mind él praedálta- tott; aSztali ékesség csak lóra rakatott; Szemeink láttára tőlünk el horda- tott. Minden levélbéli igassagunk pénig; az PuSztitok miatt fel Koboroltatik, Erdőn, rétén, mezőn, Szell yel el hányatik, KegyetlenSegek itt abban is lattatik. Jgy probaltatánk még az mi bűneinkért, az élő Jntűl147 az nagy irigységért; erré tetettünk Ki mint tárj1JK az lövésért, az Ur Jn141' azért reánk ennyi bút mért. Hogy az rablas után méSztélén hagyattunk; az Angyalinoi Szigetbe Szalattunk magunk S. cselédünkre volt lég nagyobb gondunk minden házi eSzKőzt az Varason hattunk Az nagy Éhség mingyárt ott még Kőrnyekéze, mért némely Kőzzűlűnk Két hétig Sem főze, Szomorodott Szivei javain Kőnyvéze, az Dúnán ala .S. fel Sirassál eveze. Le telepedének ugyan a fák Között; dé Sok buSult Szívre ismét más ütközött; mert akár mely Kis hir olly Súlyosnak téczétt, hogy Kényérében is reSzke- téssel méczétt. Jtt tőlténk az nyarat mind az hideg őszig, de Sémmi eledelt nem takartunk addig, Kezűnk Között ha volt él Költöttük főttig ott Sem maradhatánk az téltűi Sokáig. (31/) Szomorú beSzéddel panaSzunk egymásnak, nyujtyuk mivél KéSzűletit az Tábornak, hallyuk Buda alól: Jaj! Szegény hazánknak félvén hogy rabjai leSzűnk PogánySágk.150 Zengedez Közöttünk az Siras nyögéssel, hogy haza Szállanánk volnánk keSz- űlessel; de az Pogány Ságot az Sok fizétéssel; Szolgalattal égyben nem győzhetnejők el. örül az PoganySág hogy Budát ott hatták, azért az Birakk151 mingyárt parancsolják, a mi eddég el múlt hogy mingyárt be adgyak, mert restantiara csak nyakokban tudgyák Rőttőgesűnkben itt meg nem maradhattunk, haném Kőnnyebségér Becsére Szalattunk, az Becseiekkél edgyűtt nyomorgottúnk, Szolgalatot S adót Wélek edgyütt attunk 249
