Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről
ójához hasonló, azonos beállítású, de az innsbrucki festményeknél kisebb méretű. Ezt Martinék kartonjáról készült egykorú másolatnak kell tartanunk. A bécsi Albertina grafikai gyűjteményben sok rajzot őriznek Van der Meuten neve alatt. Közülük 12 darab teljesen befejezettnek ható, vörös és fekete krétarajz azonos kompozíciókat őriz meg a nagyobb győzelmi sorozat 12 darabjával.2*’ Ezeket 1963-ban először jómagam hoztam kapcsolatba a falikárpitokkal. A rajzok azonos beállításúak a szőnyegekkel, és mind kockabeosztást mutatnak, azaz nagyítás számára készítették elő őket. A művész meghatározását eddig mindenki kritika nélkül elfogadta, hiszen a rajzok feliratai régiek, és provenienciájukról nincs semmi adat. De Van der Meulen 1690-ben meghalt, és semmilyen kapcsolatáról nem tudunk a lotharingiai udvarral. Másrészt a szőnyegsorozatok terve csak a 18. század első éveiben merült fel. Mindezek után kézenfekvő, hogy a rajzok nem Van der Meulen művei, hanem tanítványának, Martinnek műhelyében készültek, és a nagyobb győzelmi sorozat petit cartonjait kell bennük látnunk. A többi karton 1719-ben a luneville-i kastélyt sújtó tűzvészben, vagy esetleg később pusztulhatott el.27 A magyarországi hadjáratok eseményeit megörökítő két monumentális falikárpit-sorozat tehát ideiglenes ünnepi dekoráció áttétele maradandó anyagba, ami a barokk korban nem szokatlan jelenség. A program megközelítésénél is a barokk udvari ünnepségek, öröm- és gyászünnepélyek, álarcos felvonulások világát kell magunk elé képzelnünk. Maga Károly herceg nem szerette, ha személyes érdemeit ünnepelték. Amikor az 1687. évi hadjárat befejezése után hazatért Innsbruckba, arra kérte feleségét, hogy akadályozza meg az ünnepélyes fogadtatást, amelyre pedig, a szomszédos bajor udvarhoz hasonlóan,2I< itt is készültek. Hazatérését úgy rendezte, hogy lopva, éjjel érkezett meg helytartói székvárosába.29 Bár a magyar hadjárattal kapcsolatban Károly is foglalkoztatott udvari festőt Charles Herbei személyében, annak csataképein a vezér személye nem játszott központi szerepet, itt csak az események tárgyilagos megörökítése volt a cél. A szőnyegsorozatokat Lipót herceg, az ünnepelt hős legidősebb fia és utóda rendelte meg, akinek számára az európai politikai helyzet alakulása folytán lehetővé vált a Lotharingiába való visszatérés, és aki, apja példáját követve, 1696-ban maga is részt vett a vesztes temesvári csatában.10 A kárpitok mellett illusztrált könyvek megrendelésével is áldozott apja emlékének. Mindebben nyilván nem pusztán fiúi kegyelet vezette, hanem politikai célokat igyekezett megvalósítani. Nem valószínű, hogy a kárpitsorozat programját maga állította volna össze. Bár erre vonatkozólag nem rendelkezünk konkrétabb adatokkal, a latin nyelvű témameghatározások és néhány történelmi utalásuk alapján arra kell gondolnunk, hogy az udvarral kapcsolatban álló tudósok egyikének segítségét vette igénybe. A program nyilván az innsbrucki festmények szövegein alapult, de mind a hadjáratokra, mind a korábbi magyar történelemre vonatkozólag is kellett még valamilyen forrásnak a program-összeállító rendelkezésére állnia. A nagyobb sorozat 16. darabján ugyanis arról van szó, hogy Mohácsnál a törökök első ízben győztesek voltak, azaz az 1526-os mohácsi csata nem volt a tervező számára ismeretlen. Mit akarhatott kifejezni a francia mintákat követő és lényegében a francia 221
