Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről
király tudtával és szeme előtt létrehozott együttesekkel, amelyek annak a török hatalomnak legyőzetését ábrázolták, amelynek megtörése a francia király legnagyobb ellenfelének, I. Lipót császárnak politikai megerősödését jelentette? Világos, hogy az adott helyzetben, amikor Nancy 1702 és 1714 között átmenetileg ismét francia megszállás alatt állott, Károlynak a franciák felett aratott és hadvezéri tevékenységének szerves részét alkotó győzelmeinek bemutatása veszedelmes lett volna. Másrészt valóban Bécs felszabadítása, Buda visszafoglalása és a második mohácsi csata voltak Károly legjelentékenyebb haditettei. Ez magyarázza a témaválasztást, de csak részben. A lotharingiai udvari történetírásban a 16. és 17. században állandóan szerepel Bouillon Gottfried, a legendás előd neve, aki saját udvarát elhagyva, a földi érdekeket félretéve, keleti országokban hadakozott a hitetlenekkel a bibliai történet színhelyének visszaszerzéséért, ezzel a tevékenységével túlvi- lági érdemeket szerezve magának. Lipót 1700-ban újra felvette a „Jeruzsálem királya” címet,11 ezért nem véletlenül szerepelt a szőnyegek keretdíszítésében a jeruzsálemi kereszt, valamint az alkalmi dekorációban a töviskoszorú. Gottfried ugyanis arra hivatkozott, amikor a jeruzsálemi királyságot felajánlották neki, hogy nem lehet ő ott koronás király, ahol Jézus Krisztus töviskoronát viselt. Egyébként a „kilenc hős” (neuf preux) egyikének tartották, akik a középkortól kezdve gyakran szerepeltek ideálként a fejedelmi paloták díszítésében.32 Bármennyire elkésett gondolatnak érezzük is ma, 1700 körül a lotharingiai udvar környezetében a Bouillon Gottfrieddel való kapcsolat és a dinasztia elhivatottságának tudata élő valóság volt. Ennek legékesebben szóló példáját a nemrég meghalt Károly és Gottfried életének hasonlósága szolgáltatta. Károly is elhagyta földi országát - igaz, nem önként, hanem külső kényszernek engedve - és sikeresen harcolt a pogány törökök ellen. Utaljunk itt arra, hogy a XI. Ince pápa vezetésével létrejött Szent Liga, a német-római császár, a Pápaság, Velence és Lengyelország, majd később Oroszország szövetsége is a középkori keresztes háborúk példájára hivatkozott. Erre céloz a nagyobb győzelmi sorozat budai diadalmenetet ábrázoló darabjának felirata, amely Károlyra vonatkozik: cuius armis et virtutibus religio triumphavit. A lotharingiai alattvalók számára mindez azt jelentette, hogy Károly az ország francia megszállás alatti éveit, a száműzetés idejét a hit érdekében folytatott harccal gyümölcsözően töltötte, s az ifjú herceg visszatértével egy békésebb, boldogabb korszak következik. Ezt sugallták a palotában kevesek számára hozzáférhető szőnyegek is, de még inkább a nagyobb tömegek szemére és fülére ható ünnepi rendezvények. A program tehát végső soron egy kiemelkedő tagja érdemeinek dicsőítése révén a dinasztia rátermettségét, alkalmasságát és jelentőségéi hirdető politikai manipuláció eszköze volt.33 S hogy a kortársak értették és méltányolták, azt a számtalan régi másolat bizonyítja.34 Az abszolút fejedelmi udvar, amelynek modelljét éppen XIV. Lajos alakította ki, fontos politikai eszközt jelentett általában a hatalom kifejezésére, igazolására és az alattvalók szellemi és anyagi manipulálására. Az etikett és az ünnepi környezet eltávolította az uralkodót az alattvalóktól, de az udvarban 222
