Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről

6. Szentendrei ütközet. Falikárpit Martin kartonja után.

Bécs, Kunsthistorisches Museum

zíció mélyén a Duna és egy határozatlan körvonalú város látszik. Buda első, sikertelen ostromához kapcsolódik a török felmentő sereg érdi vereségét ábrázoló kilencedik kép. A vezérkar jobbról bal felé halad, és megtaláljuk a kalaplengető adjutánst is. A seregek a képsíkkal párhuzamos sorokban haladnak a háttér felé. A jobboldalt látható obeliszk az emblematika kedvelt motívuma. Törzsét babérág fonja körül, tetejét gömb és félhold díszíti, és az állhatatosságot szimbolizálja. Természetes, hogy ez a rész - a budai diadalkapuhoz hasonlóan - fikció, a valóságban nem volt az érdi csata színhelyén. Érsekújvár 1685-ben bekövetkezett felszabadítását mutatja be a tizedik kárpit, amely azonban rongálódottsága miatt nem tanulmányozható.

A szőnyegek most következő csoportja négy darabból áll, és Budavár második, sikeres ostromával foglalkozik. Lotharingiai Károlynak ez volt Magyarország területén elért legnagyobb sikere, így érthető a téma többszörös feldolgozása. Közülük kettő egykor a budai várat díszítette, és a második világháború áldozata lett. A tizenegyedik, elveszett szőnyeg a török felmentő sereggel vívott egyik ütközetet jeleníti meg, amelynek során a nagyvezér lóra ültetett janicsárokat igyekezett az ostromlott várba juttatni. Károly a kép bal

210