Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Siklósi Gyula: A székesfehérvári városfalak 1688-ban
Siklósi Gyula A SZÉKESFEHÉRVÁRI VÁROSFALAK 1688-BAN 1. Bevezetés Székesfehérvárt 1543-ban foglalták el a török seregek. Egy rövid időt (1601- 1602) leszámítva, 145 évig a félhold árnyéka vetült a városra, melyet csak 1688-ban foglaltak vissza Batthyány Ádám csapatai. A város mára szinte nyomtalanul elenyészett erődítésfalai viszont éppen ebben a korszakban nyerték el végleges formájukat, melyeken a 18. századi javítgatások gyakorlatilag már nem változtattak. Miután a belváros falainak nyomvonala az 1978 óta folyó feltárások segítségével viszonylag pontosan rögzíthető a mai várostérképen, lehetőségünk nyílott arra is, hogy néhány eddig kevéssé ismert, illetve publikálatlan 1689- ben és közvetlen ezután készített városalaprajz segítségével a székesfehérvári városfalak e jelentős építészeti korszakát pontosítsuk. Kiemelkedő fontosságú felvételi rajz birtokába jutottunk La Vergne császári mérnökkapitány 1689- ben készített alaprajzának kézhezvételével. A rajzot metszetrajzok és tervek teszik teljesebbé.1 Ásatási eredményeink birtokában bizonyosnak látszik, hogy a város eddig ismert 17-18. sz.-i alaprajzai közül ez a leghitelesebb. Felbecsülhetetlen értékű információval szolgálnak azonban a városról készült korábban is ismert 1691- ben, 1720-ban, 1738-ban és 1797-ben készített városalaprajzok, valamint Wüs- tinger József 1826-ban készített több felvételi rajza, melyeken sok esetben látszanak még a középkori részletek.2 A városfalakat ábrázoló metszetek, tollrajzok (az 1601-ben készült tollrajz, Wathay Ferenc vízfestménye, F. B. Werner, J. P. Binder és Pick-Lenhardt metszetei, valamint az Aujedszky Adolf által készített Budai kaputorony ábrázolások) nyújtanak még sok segítséget a városfal részleteinek pontosabb megismeréséhez.1 2. A város földrajzi helyzete, adottságai Székesfehérvár az Északi Bakony, a Vértes és a Velencei hegység középmagas hegyvonulatai, dombjai lábánál, a Mezőföld alföld-jellegű sík vidékének É-i részén terül el. A környező magaslatok felől érkező vízmennyiség a Mezőföld lefolyástalan területére érve mocsárrá duzzadt. Feltételezésünk szerint ez a mocsárvilág jelentősen befolyásolta a város építéstörténetét. Valószínűleg nem véletlen, hogy a középkor folyamán beépített nagyobb szárazulatokon csupán a késő bronzkor és a római kor emberének életére utaló cserépmaradványokat találtunk.4 Feltételezésünk szerint ugyanis ekkor még magasabb lehetett a környező mocsár vízszintje, mely nem tette lehetővé kiterjedtebb település kialakulását. A késő bronzkori település házait is a mocsaras fekete, iszapos rétegbe vert cölöpökre építették. Á város mai 143
