Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
Ekkortájt keletkezett Belgrádban III. Szulejmán szultán védlevele, melyben a „végbeli oszmán seregek agái, tatárhadak bégjei, portyázók s felső magyar- országi királyi Tököli Imré”-hez címezve megparancsolta, hogy Kecskemét lakosait „mindennemű háborgatásoktul oltalmazzátok”.70 1688. szeptember 19-én kelt Abdi aga hitlevele, melyben elmondta, hogy „Kecskemét és Kőrös lakosai engem fogságombúl kiváltottak s ez által az ó kánun értelmében fizetni szokott adójukat megfizették. Midőn megszabadultam . . . a kecskemétiek s körösiek elibem jővén Kecskemétre vittek”. A kecskemétiek az irat hátoldalára feljegyezték, hogy Abdi aga, ki budai második pasa volt, annak hitlevele, .......hogy se a török az várason tovább semmit ne p raetendálhasson se a váras is amit a Török extraordinarie el vett ne kereshesse, hanem mind a 2 részrül való keresetek csak múllyanak el”.71 Kecskemét e naptól számította a török alóli végleges felszabadulását.72 Végeredményben megállapíthatjuk, hogy e néhány háborús év nagyon súlyos gazdasági, társadalmi helyzetet teremtett. Kecskemét város adózó lakosainak száma lecsökkent az 1670-es évek első felének szintjére. (1688-89-ben 1985, 1689-90-ben 1078, 1690-91-ben 1197 adózót írtak össze.73 A lakosság vagyoni helyzete is erősen megromlott. Az 1690-9l-es adókönyv adatai alapján az összlakosság 47%-a tekinthető szegénynek és mindössze 4%-a gazdagnak, közülük is csak 9 főnek volt 100-nál magasabb a vadszáma (0,75%).74 Az anyagi romlást mutatja az esküdt tanácsbeliek vagyoni helyzetének alakulása is. Az 1689-ben felsorolt 57 esküdt, a főbíró és a 4 kisbíró 1681-ben átlagban 149,5 vadszámot és 11 tallér adót fizetett, míg 1690- ben 48 vadszámot és 7,5 tallér adót fizetett. Összes vadszámuk 1681-ben 9127, 1690-ben 2986 volt, vagyis vagyonuk a korábbinak alig egyharmadára (32,7%) csökkent. A felszabadító háborút (és a Rákóczi szabadságharcot) követően gazdasági nehézségeket okozott a puszták nagy részének elvesztése, mely a szarvasmarha-tenyésztés és -kereskedelem csökkenését, ezáltal további szegényedést idézett elő. A város helyzetét megnehezítette a földesurak és a vármegye növekvő befolyása, a beköltözött nemesek kiváltságaikért folytatott küzdelme és az ellenreformáció térhódítása. JEGYZETEK 1. „Judici et Juratus, caeterisque Civibus.” Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltár- ral. 1. köt. Kecskemét, 1860. 201-206. 2. Uo. 207. 3. Mészáros László: Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. sz. közepén. Bács-Kiskun megye múltjából 2. Kecskemét, 1979. 61. 4. Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét város Tanácsa a XV-XIX. században. Bács-Kiskun megye múltjából 2. Kecskemét, 1979. 8. 5. Az önálló református templom építését Koháry István javasolta, az ellentétek elkerülése végett. Az építkezést Koháryn kívül Wesselényi Pál, a budai török hatóságok, sőt maga a szultán is engedélyezte. Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. 2. köt. Kecskemét, 1861. 132-137. 120
