Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában

6. Bács-Kiskun megyei Levéltár (továbbiakban: BkkmL/ IV. 1504. n) Robotlajstromok. Az 1668-69. évi kötetben található bejegyzés szerint: III. Mohamed szultán Egerre indulva maga elé idézte a kecskemétieket alpári táborába. A városiak 100 ökröt, 600 juhot és 14 szekér kenyeret szállítottak neki. A polgárok a török katonaság elleni védelemre egy „csausz”-t kértek a szultántól, ehelyett egy köntöst és 300 aranyat kaptak azzal, hogy ha valaki háborgatni akarná őket, annak megmutassák. Ez a ruhadarab volt az, melyről Mikszáth Kálmán ismert kisregényét írta.

7. Hornyik i. m. 2. köt. 342-343.

8. Uo. 56.

9. Karácsony Imre: Evlia Cselebi magyarországi utazása című művéből idézte Balásfalvi Kiss Endre: Kecskemét múltja és jelene rövid vázlatban. Kecskemét, 1939. 14.

10. Kb. 440 tallér, melyből 40, azaz a két tízes arany a honorárium váltsága volt.

11. Pl. a Koháry családnak járt egyik évben egy „persiai szőnyeg”, másik évben egy „aranyas paplanévente 1-1 tarisznya „füge szőllő”, „riskása”, 3 szál darutoll, 6 sajt, 6 „posár” (valószínűleg 6 kosár hal), 1 pár „béllett” szárú, 3 vagy 4 közönséges csizma, 1 kötés karmazsin „hárma sárga, kettei szederjes”, egy vég patyolat. (Hornyiki. m. 2. köt. 510. p.) Az összesnek az értéke kb. 100 tallér volt, ennyit számítottak megváltásként, amit Koháry István 1682-ben elengedett azért, hogy a 800 tallér cenzust körmöd aranyban kapja meg. A többi földesúr is rendszeresen kapott honoráriumot, természetesen arányosan kevesebbet.

12. Pl. az 1679-80-as robotlajstromban (BkkmL IV. 1504 n) feljegyezték: „minő számú és rendbeli katonák voltának várasunkban”. A magyar katonaság átvonulását ui. rendszeresen jelenteni kellett a törököknek Budára és Szolnokra. A törökökét pedig a kurucoknak, de ezt csak szórványosan jegyezték fel. A jegyzék 1679. május 26-tól november 28-ig sorolja fel az átvo- nulókat, de sokszor csak egy nevet említ a létszám megjelölése nélkül. így is 52 alkalommal több mint 1100 katonát említettek. A legnagyobb egy 250 tagú lévai és füleki katonákból álló csapat volt.

13. BkkmL XII. 4. A Ferences Rend Kapisztráni Szent Jánosról elnevezett kecskeméti Házfőnökségének iratai. Szilády Károlynak az 1900-as években készített szó szerinti másolata. 8-9.

14. BkkmL IV. 1508 b)

15. BkkmL IV. 1510 i) Főbírói számadáskönyvek; IV. 1508 b) Adókönyvek; IV. 1504 p) Dézsma- lajstromok; IV. 1504 n) Robotlajstromok.

16. Járásonként csoportosították őket, az egyes járások kisbíráit is említve. Közülük az 1689-es hasonló névsorban már csak 24-en szerepeltek.

17. Korszakunkban, 1685-ben választottak először segítőt a főbíró mellé, e 2-ik bíró a gazdasági ügyek lebonyolításában működött közre, kezdetben elsősorban a bírságpénzek beszedésében.

18. A bírák közé tartozott, de nem a Tanács tagjai közül került ki a vásárbíró, aki a vásárok felügyeletén kívül elsősorban a gabonadézsma beszedésével foglalkozott, nyilvántartása volt a dézsmalajstrom. A tisztségviselők közé tartozott a két hadnagy vagy kapitány, de tevékenységüknek írásos nyoma nem maradt, továbbá a két székbíró. A borbíró léte bizonytalan, a bor-számadások a főbírói számadáskönyvben találhatók.

19. De „. . . régi atyáink törvényes szokások szerént egy bikát, egy ménylovat, egy párta-övet, egy pohárt, egy ruhára való kapcsot kitudhatyni”. Idézve: Hornyik i. m. 2. köt. 190-191.

20. A szentkirályiak és szentlőrinciek adójához vadszámot nem számítottak, így vagyoni helyzetükre csak az adóösszegből lehet következtetni. Szegénynek tekintettük a 0-2 vadszámot és 1-4 tallér adót fizetőket, gazdagnak az 50-nél több vadszámot és 10 tallért vagy annál több adót fizetőket.

21. Pl. 1681. május 15-én szétosztott 5 juhot, 64 bárányt, 51 „kalácscipót”, meghatározatlan mennyiségű tyúkot, tojást, sajtot, szappant. A pasa pedig kapott még 3 szál darutollat is. A főbíró karácsonykor is megajándékozta a törököket, de ezt nem részletezte a számadáskönyv. Súlyos teher volt Kecskemét számára az évi kétszeri (Szt. György és Szt. Demeter napi) tüzelőszállítás.

22. Rendkívüli ajándékokat azonban nemcsak a törököknek, hanem a földesuraknak is adtak. Koháry Istvánnak pl. rendszeresen vásároltak dohányt és pipát.

23. A fennmaradó 35%-ból a legtöbbet a bírák fogyasztottak el, elsősorban hivatalos ténykedésük keretében, ezenkívül a város adott bort az egyházközségeknek, megvendégelte az átutazókat és csekélyebb mennyiséget megittak a „borvonók” is.

121