Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
maradnunk . . 50 szekér szénát és élelmiszert kért. 1687 januárjában pedig a két Pest megyei szolgabíró már Pestről jelentkezett, és kérte a negyedévi kvártélypénzt: 10 155 német forintot.61 1687 júniusában a badeni herceg Szolnok felé vonulásáról adott hírt az alispán és különös óvatosságot ajánlott, mert félő, hogy „az Szárnya” Kecskemét felé is elér, ezért a marhákat vagy jól félrehajtsák, vagy a városban tartsák. Azt is javasolta, hogy „. . . kinek az Templomuktul messze férre vagyon az háza, semmi féltő partékáját házánál ne tartsa, hanem az belső kerítésben vigye . . . mert ez igen csintalan nép s nem Németh, hanem más idegen Nemzetségből álló . . .”62 Augusztus 27-én ismét figyelmeztette az alispán a kecskemétieket, hogy „. . . marháira és mezőre járó embereire . . .” nagyon vigyázzanak „mind Eger felé s mind Halas fele s kiváltképpen penigh Baya fele . . Nem írja ugyan, de valószínűleg az Egert és Baját felszabadító csapatok felvonulása miatt.63 Nem hagyhatjuk említés nélkül Rensingh Ferenc Henrik hadbiztos tevékenységét. 1686. december 14-től 1689. március 3-ig töltötte be tisztét. Akkor felfüggesztették állásából, és sorozatos visszaélései miatt vizsgálatot indítottak ellene. Kecskemét két kimutatást is készített a neki kiszolgáltatott javakról, az egyik csak a nyugta nélkül átadottakat (összesen 15 537 forint érték) foglalja magába, a másik minden neki kifizetett összeget tartalmaz. Ez utóbbinak a végösszege 63 852 forint 5 den. Ebben szerepel Kecskemét kiadásai között az egri törökök Debrecenbe szállítása, 1688 elején, amikor az Egerbe rendelt 120 ökör közül a téli utazásban 100 odaveszett.64 Buda felszabadulása nem jelentette azonban azt, hogy Kecskemét megszabadult a török követelésektől. Továbbra is sajátjuknak tekintették a várost és rendszeresen megkeresték igényeikkel. Egy ideig bizonytalan volt, hogy kinek van joga a kecskemétiek szolgáltatásaira. Rusztem egri pasa jelentkezett leghamarabb (szept. 19-én) és 6 esküdtet rendelt maga elé, majd a nála tartózkodó 300 budai janicsárra hivatkozva élelmiszert követelt.65 Október 8-án Szegedről írt „szerdár Amhet pasa” és a budai pasa jogait igényelte magának: „az adót én nékem hozzátok ...” A levél másolatára a kecskemétiek feljegyezték, hogy az eredetit elküldték Egerbe,66 nyilván azzal a hátsó gondolattal, hogy tisztázzák a törökök egymás között: kinek milyen hatásköre van. Majd a „budai vezér” is jelentkezett (közelebbi keltezés nélkül):,,. . . jól tudgyátok, hogy két holnapja vagyon miólta én budai vezér Fejérvárban vagyok, mégis én hozzám nem akartok jőni . . .”67 Legközelebb 1687 elején írt ismét, hogy adóval nem tartozik ugyan a város, de két küldöttét mégis letartóztatta s „ha hatod nap alatt meg nem hozzátok a fát és a szénát és ezenkívül amivel tartoztok úgy el hidgyétek, hogy ezt a két embereteket karóba vonatom”. A két letartóztatott is írt ugyanakkor: „. . . mennél hamarébb jöjjetek föl míg életben vagyunk . . .mert nékünk az itt való nyomorúság miatt meg kell halnunk, mert mind éjjel nappal békóstul az hidegen kalodába tartanak, sem pénzünk, sem kenyerünk . . .’,68 1688 tavaszán már a gyulai Ali pasa jelentkezett, mintakire,,. . . győzhetetlen császárunk, Dunán Tiszán innen lévő tartományt . . . bízta . . .’’Kecskemét be is fizette neki az évi adót, amint ezt a május 20-i nyugta bizonyítja.69 119
