Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
A kurucok is készülődtek a háborúra, 1683.június 10-én Losoncról írt Darvas János szolgabíró, és elrendelte a nemesi insurrectiót, „. . . az szegénységit pedig öt-öt portátul egy gyalogot adjon” és 26-án Losoncon „légyen az mustrán”. A vármegye minden portára 20 forint adót, a taxa fizetőkre „quadrupla” taxát rótt ki.” A kuruc kívánságok teljesítése sem ment azonban gyorsabban, mint a törököké, még július 14-én is csak a sürgetésnél tartottak. Közben azonban a törökök megtiltották a fegyverfogást: „. . . soha mi meg nem engedgyük, hogy az jobbágy szablyát hordozzon oldalán, Szultán Szulimán botot, szántóvasat engedett és ostort kezetekben, nem szablyát . . Viszont utasította a várost a pénzbeli követelés teljesítésére.-12 Meg is fizették a 19 magyar porta után kirótt 20-20 forintot, sőt az adókönyvből kiderül, hogy Thökölynek 100 ökröt is küldtek. A bécsi vereség után visszavonuló seregek is nagy veszedelmet jelentettek. A főbírói számadáskönyv szerint a Bécs alatt megmaradt árpát eladva, a bevétel nagyobb részét „attuk a tatár őrzőknek”. Ugyané kötetben tatárok ellen őrző janicsárokról is szó esett. Itt található bejegyzés szerint a tatár sereg egy része (2000 fő) a város alatt vonult el, de kalauzukat megfizetve, nagyobb baj nélkül. A németek először 1683. december 4-én, „Divin”-ből jelentkeztek.33 December 17-i keltezésű Antonius Caraffa kiáltványa, melynek másolatát Darvas János megyei szolgabíró34 a portio kirovással együtt küldte meg, december 20-án.35 Ekkor Kecskemétre hetenként 494 portiót, azaz 13 832 poltúrát,36 a taxafizetőkre pedig 16-os taxát róttak ki. Pest megyének ui. 2000 személyt és 2000 lovat kellett eltartania. December 29-én írta Gyürki István Losoncról: „Minden napra nyolcz-nyolcz ezer garast kér Pest, Pilis, Solt vármegyén quar- télypénzt a Német Generalis, hat egész holnapra Serkennyen fel Kegyelmetek, mert idegen nemzettel van kegyelmeteknek dolga, a mely órában parancsol, azt akarná mingyárt meglenne . . .” A szigorúságot hat szép, hintóba való lóval akarta a három érintett vármegye (Nógrád, Heves, Pest) enyhíteni, ezért Kecskemétről kértek „két nagy szál, szép fekete paripát”.37 Itt is megpróbálták a halogató taktikát alkalmazni, mert január végén a megye még mindig a fizetést sürgette, és Gömör megye példájára hivatkozott, azokra ui. „. . . a Németség reájok menvén Faluikat porrá tette, magukban és gyermekekben számtalant öltek meg . . .”38 1685-ben ismét kvártélypénzt követelt Darvas János szolgabíró, bár a mértéktelen követelések ellen Kecskemét és Cegléd két védlevelet is kapott (Lipót császártól és Lotharingiai Károly hercegtől), a meglévő másolat hátoldalának felirata szerint a pozsonyi apácák közbenjárására.39 1684—85-ben az adókönyv szerint az egri pasa is jelentkezett Hatvan várából 500 kila árpát, 1000 kenyeret, 100 juhot és egyebet követelve. Szerencsére sikerült vele 300 tallérban kiegyezni, melyből 280-at ki is fizetett a város. A tatár szultán is megjelent, az adókönyv 1685. március 1-i bejegyzése szerint „bé jővén városunkba fizettünk adóbul bitanghságot a’vagy sarcsoltatást tall. 280 d. 80.” Abdurrahman budai pasa szeptember 2-i keltezéssel ajánlólevelet adott a tatár szultánhoz: „. . . Szolnokon innen fekvő Kecskemét, Kőrös és 115
