Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
rács (török porta) után fizetett. A „császár” adója állandó összeg volt, évi 1250 tallér, ezt a főbíró bemutatkozó látogatása alkalmából (májusban) vitte el Budára, ugyanekkor minden budai és pesti török tisztviselőt megajándékozott.21 A törökök is többször megjelentek a városban, leginkább a nazur bég emberei, évente ötször. Maga a nazur bég, ritkábban a pasa, teljes kíséretével egy évben egyszer látogatta meg a várost. Minden látogatás alkalmából pontosan meghatározott mennyiségű pénzt és honoráriumot kaptak. A rendszeres, adó jellegű ajándékokon kívül pénzzel, ajándékkal el lehetett érni bizonyos követelések elengedését, csökkentését is.22 Az átvonuló török csapatoknak is adtak pénzt és ajándékokat, de legszemléletesebben a „bor kára” feljegyzéseiből figyelhetjük meg őket. 1681-82-ben a bor kára, vagyis amit „ebül” megittak, összesen kb. 9820 pint volt, ennek 45%-át itták meg a törökök és csak 20%-át a többi, elsősorban kuruc katonák.23 Nagyjából összesítve a bevételeket és kiadásokat - e viszonylag nyugodt 1681-82-es esztendőben - a következőképpen alakult a város költségvetése: A bevételeknek mintegy 39%-a a folyó évi adóból eredt, a főbíró kezén lévő előző évi adó és egyéb maradvány kb. 27%-ot tett ki. A bor haszna bevételeik 23%-át jelentette. A többi kisebb eladásokból, bírság- és vásárpénzekből stb. tevődött össze. Kiadásaik összesen kb. 9500 tallért tettek ki. Ebből mintegy 49% ment a különböző adókra, 32% az ajándékokra, 19%-át fordították saját szükségleteikre. A kiadások 81%-át kitevő különféle adók és ajándékok közül 51% jutott a törököknek, 21% Wesselényinek és a kurucoknak, 28% a többi földesúrnak, az egyházaknak és a vármegyének. A saját szükségleteikre fordított összegekből költöttek a földbérekre, de ebben az évben egy szárazmalmot is építtetett a város. Mindezekből konszolidált viszonyokra, jó gazdasági helyzetre következtethetünk. Nemcsak a város, hanem lakossága is viszonylag kedvező helyzetben volt. A háborús készülődés első jeleként 1683. május 9-i keltezéssel a budai nazur bég a vezér (pasa) elé rendelte a három város bíráit, hogy velük a tatárok felől tanácskozzék: „. . . Miképpen legjobban lehessen az maradástok”.24 Május 12-én ismertették a rendeletet, miszerint minden 4 adó után 1-1 szekeret kötelesek küldeni.25 Ezt követően egész nyáron át folyt a huzavona a kirótt szekerek, gabona és takarmány szállítása miatt.26 A török követelések azonban eltörpültek a tatár veszedelem mellett. Kecskemétet már a 15 éves háború alatt majdnem teljesen elpusztították, ezért nagyon féltek a megjelenésüktől. A dunavecsei főbíró szerint 200 000 tatár érkezését jelezték.27 Kecskemét külön követet küldött Debrecenbe, hogy időben értesüljön a veszedelemről. Innen június 1-jén jelentették, hogy hamarosan érkeznek a tatárok.28 A tatárjárás hírére az egész Duna-Tisza köze felboly dúlt. Kecskemét határára június közepén törtek rá, mint egy - a végrendeletek közt található - tanúvallomásból kiderül: Juhász Andrást a tatárok megölték. „. . . Tehén féle kevés javacskáját elhajtották . . de „innen az kecskeméthi vármegye kimenvén, elnyerték a tatároktól. ”29 Másutt és mások is sok elhajtott állatot visszaszereztek, megváltottak a tatároktól.30 114
