Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
kében 2 kecskeméti lakost küldtek Belgrádba tárgyalni.13 A tárgyalások eléggé elhúzódtak, mert csak az 1685-86-os adókönyvben jegyezték fel, hogy a Ko- háry család 2 évre előre felvette a cenzust (1000 aranyat), ezenkívül Kecskemét város is hozzájárult 50 arannyal Koháry István kiszabadításához, éppen a város számára az egyik legkritikusabb esztendőben.14 A felszabadító háború előtti utolsó évek viszonylag nyugodtabban teltek, s így mintegy kiindulópontként bemutathatjuk a hódoltság vége felé kialakult helyzetet. Ebben az időszakban Kecskemét városban - a jegyzőkönyveken kívül - rendszeresen vezették a főbírói számadáskönyvet, az adókönyvet, a dézsma- és robotlajstromot.'5 Az egyes kötetek tartalmából lehet következtetni a „bírák” hatáskörére és feladataira, a város igazgatására és gazdálkodására. A jegyzőkönyvek sajnos a második világháború alatt elpusztultak, így egyes iratokon és Hornyik János monográfiáján kívül csak a számadási lajstromokra támaszkodhatunk. A város élén a Tanács és a főbíró állt. Az 1679-es robotlajstrom felsorolja az esküdtek, azaz a tanácsbeliek névsorát, összesen 59 személyt a főbírón és adószedő bírón kívül.16 A Tanács tagjai egyenlő arányban kerültek ki a két felekezet leggazdagabb, legrangosabb tagjai közül, megbízatásuk valószínűleg élethossziglan tartott. Közülük választották évente, Szt. György napkor a főbírót és az adószedő bírót, váltakozva, egyik évben az egyik, másik évben a másik felekezethez tartozók közül, de a két bíró mindig különböző vallású volt.17 A város ekkor 20 tizedre és 4 járásra („pars”) volt felosztva. A járások élén álltak a kisbírók, elsősorban a különböző szolgálatok felosztását, nyilvántartását végezték és beszedték a „ridegpénzt”. A kisebb bírákat is évente választották, ugyancsak felekezeti megoszlás szerint váltakozva.18 Kecskemét legfőbb bevételi forrása a lakosság adója volt, ennek nyilvántartása, beszedése az adószedő bíró irányításával folyt és a város 2. esküdt jegyzője, a calculator bonyolította le az adminisztrációt. Az adókönyvek a 4 járás szerint sorolták fel az adózókat, mindenkinél feltüntetve a vadszámot, a kirótt adót és a befizetett összegeket. A vadszám a három városban szokásos adóalap volt, mint az 1672-es határozat kimondta: „Minden jármos, hámos és akármi névvel nevezendő marháidról, ezüst jószágodról és pénzedrül . . . mindazokról a vadszámot igazán beadod”. Itt jegyezték meg, hogy 1 malom 10, 5 juh 1, 5 tallér ugyancsak 1 marhaszámnak felel meg.19 Az adózók száma az 1680-82-es adókönyvek szerint átlagban 1100 fő volt, és 30-an Szentkirályról és Szentlőrincről települtek be. Egy adózó ekkortájt mintegy 8 személyt képviselt, tehát a város lakosainak száma kb. 8 és fél—9 ezerre tehető. A fizetett vadszámot és adót figyelembe véve, az adózóknak kb. 29%-a tekinthető szegénynek és 13%-a gazdagnak, közülük a 3 év átlagában 54-en fizettek 100 vadszámnál többet (az összlakosságnak majdnem 5%-a).20 Az adószedő bíró fizette be a földesurak legtöbbjének a cenzust és a törökök részére az ún. harácsadót, melyet évente négyszer róttak ki és esetenként meghatározott, állandóan változó összeg volt. Kecskemét ekkor 156 ha113
