Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

A hanyatló fényű török félhold. 1683-1684

2. 1684.január 2-án: 1000 oralis portio ....................................................... 525 Ft 30 0 equilis portio .................................................. 187,30 Ft 3 . Két ezrednek és Carafa tábornoknak 9 nyugta ellenében adott a vármegye 1684-ben .................................. 10,780,36 Ft N yugták nélkül adtak ................................................. 300 Ft Összesen: .................... 16,792,66 Ft D e ezen túlmenően vármegyénk élelmezte („alimentabat”) még a következő közeli várak magyar fegyveres erejét is: A putnoki vár magyar katonaságát (parancsnokuk: Gombos Imre) 400-400 oralis és equilis portioval. A szécsényi, ajnácskői, hollókői, kékkői, divini és gácsi várak magyar katonaságát 500-500 oralis és equilis portióval. Egy-egy oralis portiót naponta 3-3 poltúrával számoltak el, egy-egy equilis portió után pedig havonta 1 kocsi szénát és 4 kila ab­rakot kellett adni.309 1684—85 telén még Csáky László Komáromból is Heves me­gyén követelte katonái kvártélyának költségét, hivatkozván arra, hogy „a nemes Heves vármegyében lévő Jászberény városra” ren­delték téli szállásának költségeit.310 Gróf Koháry István bányavidéki vicegenerális Gyöngyöspata jobbágyaira nem kevesebb mint 2.200 forintot rótt ki. Ebből ugyan 1.900 forintot meg tudtak fizetni, de 300 forintra már semmiképpen sem futotta erejükből, mivel „az mostani fel s alá járóknak sarcolta- tásai miatt lehetetlenség hogy megadhassuk - írták a megyének, - hanem ha utolsó romlásra jussunk . . Maga a nádor kérte meg a megyét, hogy „azon restanciák megfizetésére” ne kényszerítsék a patai jobbágyokat.311 Tudnunk kell, hogy Gyöngyöspata közel feküdt a hatvani tö­rök várhoz és szandzsákszékhelyhez, de az egriek is könnyűszerrel elérték a népes falut, s állandó volt a kapcsolat az egri beglerbég és a hatvani szandzsákbég között. Gyöngyöspata a vele szomszédos Gyöngyös város mellett egészében lakott helység volt, s e két hely­ségre terhelték a kötelezettségek zömét. Amikor 1684 végén a közgyűlés Fejérváry László szolgabírót báró Christoph de Abile császári biztoshoz küldte a téli katonai szállások ügyében, egyértelműen határozottsággal kimondotta: 76

Next

/
Thumbnails
Contents