Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

Eger az ostromzár szoros gyűrűjében

attól remélvén, hogy felmenti a blokád alá vett egri törököket. Fennmaradt Szulejmán „fővezér” pasának Apafihoz intézett parancsa is: . . hatalmas császárunk parancsolatjához tartván magadat, birodalmában levő harcot kívánó hadainak megparancsolta volna, hogy minnyájan elégséges jó készülettel az arról való parancsolat szerint compareáljanak (jelenjenek meg, S. I.),. . . vagy hogy vala- honnét lehet az jó Isten segedelméből szállítson elegendő élést Egerbe, melyről quietantiát (elismervényt, S. I.) vévén, és ezen szolgálatot, míg oda érkezünk, természeti hűségének megmutatásávalpraes- tálván (jelen lévén, S. 1.), ha Isten bennünket is oda vis zen, készpénzül élésednek ára megadatik, vagy adótokban acceptáltatik (betuda- tik, S. I.); mine ko káért mi menten és hasonlóképen írtunk, hogy teljes igyekezettel, kész emberkedéssel Eger tájékán egy alkalmatos helyen megállapodván és az nagy Istennek segedelméből az ellenségnek praktikája ellen oltalmazkodván újabb tudósítást várj. E dolgot más színű dologgal mértékbe nem vetvén, ez alkalmatossággal tökéletességednek egészen való megmutatását kívánjuk, minthogy Istennek hála, azon utat megállható hadak aránt nem lehet sem scrupulus (kétség, S. I.), ahhoz képest tehetséged szerint igyekezzél. . .”750 Ezekből a levelekből az tűnik ki, hogy a nagyvezér kísérletet kívánt tenni Eger felmentésére. Erre az álláspontra éppen a részére

1687. augusztus 20-i eszéki csata után jutott, amikor Lotharingiai Károly fővezér szövetséges hadseregével visszavonulni volt kénytelen a 40-49 ezer főnyi török erő ellenében.751 Apafi Mihály erdélyi fejedelem a leáldozó török félhold érdekében már semmit sem kockáztatott, s a kisujj át sem mozdította meg a nagyvezér parancsa nyomán az Egerben körülzárt törökök megsegítésére. Sőt röviddel később, miután 1687. augusztus 12-én a „második mohácsi csatá”- ban megsemmisítő vereséget mért a szövetséges s keresztény hadsereg Szulejmán pasára, az oszmánok ügyét véglegesen veszve kellett látnia. Ezzel azután véglegesen elveszett a blokád alá vett Eger felmentésének minden reménye; - bár az erdélyiektől nem is lehetett a leghalványabb sikert sem remélni.

1687. szeptember 1-én már Villars ezredes is tudta Bécsben, amit nyomban jelentett is Párizsba a külügyi államtitkárnak: „Székesfehérvár és Eger pasái erősítést kértek, azt bizonyítva, hogy enél- kül nem tart sokáig ellenállásuk. ”75U

Schmitth Miklós szerint, amikor Szulejmán nagyvezér Eger ostromzárjáról értesült, többezer főnyi török hadat indított útnak Eger felszabadítására, de miután azok a Tiszánál talált figyelő ke218