Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
A vármegye keserves élete 1686-ban a katonai terhek elviselhetetlen súlya alatt
nyedve élelemben csakúgy mint állatállományban egyaránt.575 Az 1686. november 6-iki közgyűlésen számolt be az alispán bécsi útjukról, nem sok jó hírt hozván a császárvárosból.576 A bécsi követ járás nyomán azonban Eszterházy Pál nádor 1686. szeptember 13-án Csáky István kassai generálishoz írt levelében közölte, hogy „azon Heves és Külső-Szolnok vármegyében az egy Gyöngyösnél és Jászberénnél nincs több ép hely, a többi tely- lyességgel elpusztult, s ember se lakja.” De Jászberény nem is a kettős megyének, hanem közvetlenül neki, az ország nádorának van alárendelve, s „a vármegyék közül eximáltatott” (kivétetett, S. I.), tehát nem függ a kettős vármegyétől. Gyöngyös város pedig „magá- nossan az egész vármegye terhét hogy supportálhassa (viselhesse, S. I.), lehetetlen lévén. ” De Pest-Pilis és Solt vármegyék fölött sem rendelkezhet a szolnoki hadbiztosság, mivel az Budához tartozik, s nem viselhet terhet két felé, s nem is tartozik a 13 vármegyéhez. „Kihez képest nemes Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez ily pusztulására nézve, nem kétlem, méltó szánakozással lészen . . .577 A palatínus szép szavai azonban falrahányt borsónak bizonyultak. A megye falvai népének gondját-baját tetézték a Mátra mellékén bujkáló, lappangó, csavargó katonák, tolvajok csapatai, bandái, akik egy-egy falura, vagy éppen utasra lecsapva, fosztogattak, raboltak. Már 1686 februárjában Vécsey Sándor, az ajnácskői vár éber szemű kapitánya az odavaló „vitézi rendet kiküldvén a Mátra mellyékét sarcoló tolvajok ellen, közülök huszonegyet behozattam, ” - írja Heves megyének. E rablóbandák még három hajdúját is mindenéből kifosztották. Ezért Heves megye együttműködését kérte e csavargó „latrok” ellen.578 Májusban már Csáky István felső-magyarországi főkapitány hívta fel e veszélyes „csavargók . . . üldözésére és elítélésükre” megyénket.579 1686 júliusában „a szegénység sok kóborló vitézi rend által búzájában és egyéb javaiban is károsíttatik naponként. . . Bárány képe s neve alatt sas, farkas természetű emberek csavarogván a szegénység között. . . ”580 Csáky generális egy novemberi leiratából értesülünk arról, hogy „még nem szűnt meg némely hazánkfia nyukhatatlan szándéka, ” - utalván az ő, vagy vicegenerálisa, vagy pedig „a véghelyek főkapitánya útilevele nélkül lézengők”-re. De leplezetlenül a bukott Thököly egykori kuruc katonáira utal, akik elvesztvén megélheté144
