Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
A vármegye keserves élete 1686-ban a katonai terhek elviselhetetlen súlya alatt
sük minden alapját, a maguk elvadult, kegyetlen és gyakorta embertelen módján iparkodtak fenntartani puszta életüket. A kassai főkapitány felhívta a vármegyét, hogy e latrokat „üldözni, kergetni és a fegyverkezőket agyon is verni semmi úton-módon el ne múlassa . . .”581 *** Heves vármegye helységei közül Gyöngyös város mellett a vele szomszédos Patát emlegetik, mint általában jól lakott és teherviselésre valamelyest alkalmas helységet. Mindennél hívebben illusztrálja azonban az egykor gazdag mezővárosiaknak, „apatai elfogyott szegénység”-nek tragikus sorsát 1686. november 4-én a vármegyéhez intézett levele: „. . . értyük, hogy nagyságtok, uraságtok és kegyelmetek akarja az tekéntetes nemes vármegye limitatiója szerént portákot reánk vetni, és egész vármegyénkre. De mivel az sok okokra és pusztulásunkra tekéntvén a mineműképpen elfogytunk az sok hatalmas hadaknak és katonáknak rajtunk regnálások (uralkodásuk, S. I.) végett, hogy kenyerünket mind elhordották, borainkat megitták, marhájukat elhajtották, elannyira, hogy már marháinkból kifogytunk, úgy hogy alig vagyon, - Isten bizonyságunk, - 14, vagy 16. ökör helyünkben, és vagy tizenkét gazda, aki helyünköt dirigálja és tarcsa. Tized része alig maradott az éhvei halástúl, mostan is az török uraink minden nekik tartozandó adajokkal, eggyel, mással, borpénzekkel, egyszóval minden désma búzájával jobb része adós vagyunk. Azért tartyák Egerben siralmas rabságban vasban és tömlőében szegény bíráinkot, és eskütteinket. Immár rablással, égetéssel feneget bennünket . . . mindenünkből kifogytunk, nem tudunk mivel fizetni . . . bizony elpusztulunk és semmissé leszünk . . .”582 Az Egertől oly távoli, Külső-Szolnok megyei módos Mezőtúr polgárai sem kerülték el Rusztem egri pasa figyelmét. 1686. szeptember 22-én ezzel a fenyegető levéllel rendelte maga elé a város vezetőit, nyilván újabb terhes szolgáltatás ügyében: „Ti megnevezett túri bírák, fejetek, élelmetek vesztésére parancsoljuk, se órát, se napot ne várjatok, mihelyst ez úri címeres levelet látjátok, ottan mindjárt sietséggel jöjjetek fel hozzánk, ha győzhetetlen császárunk szárnya alatt békességben akartok megmaradni; ezt el ne hallgassátok, kutyák, és siketségre ne vegyétek, mert ha elhallgatyá- tok, ... el nem jöttök, nyilván el higyjétek, veszedelem követi vá145
