Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
Eger felszabadítását érlelő győzelmes 1686. esztendő
gedre és onnan visszatérnie Egerbe, hogy arról a Mercy-féle tiszai hadtestnek tudomása lett volna. Valószínűleg a korábban Szolnok térségében észlelt török mozgolódás mögött bújt meg az egriek Szeged alá vonulása. Az egri pasának ezt a haditettét - bármiként is vesszük - nagyra kell értékelnünk katonai szempontból. Bár 1686 májusában - adatok híján - nem ismerjük, hogy a harcias egri fegyveresek merre portyáztak, de május 16-án Wesselényi Pál arról tett jelentést Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek, hogy az egriek miá is valóban nagy bajok van az végbelieknek.”453 Ez a hiteles híradás arra mutat, hogy a Szolnokról kiinduló Heves megye délnyugati részében meg-megújuló kisebb katonai vállalkozások nem maradtak az egri törökök visszavágása nélkül. A Hatvan körül felvonult megfigyelő csapatok ekkor még csak igen lazán helyezkedtek el, úgyannyira, hogy a törököknek módjukban állt könnyűszerrel por- tyázni a közeli, sőt távoli vidékek városai, falvai ellen. Kivált kitavaszodáskor élénkült meg a hatvani török fegyveresek tevékenysége. Már 1686 márciusában a távoli losonci és Ipoly melléki „szegénységire törtek, s marháikat elhajtották, pincéikben tárolt boraikat elszállították. A bajba jutottak a vármegyétől kérték magukat, „illen nagy veszedelmes állapotokban megoltalmazni.” Kiderült, hogy a hatvani törökök a rablásra, fosztogatásra azért kerítettek sort, „minthogy az töröknek mind ekkoráig is be nem fizettük (ti. a rájuk kivetett adót, S. I.), némely részit penig nagy usorás pénzzel be kellett tudnunk, nagy nyomorúságtúl féltvén mind maTörök janicsár (XVII. századi festmény az ausztriai grillensteini kastélyban)
