Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
Eger felszabadítását érlelő győzelmes 1686. esztendő
alkalomról, a hódításokat mind kijjebb terjeszteni. Azok, akik eddig saját érdekükből vagy a külföldi viszonyokra való tekintettel a török békét ajánlották, . . . még ezek is elnémultak . . . ”442 Nyilvánvalóvá vált, hogy 1686-ban kezdetét veszik az Eger elleni hadműveletek, értve ezek alatt Egernek meglehetősen távoli, nagy körzetben való laza körülvételét megfigyelő csapatokkal. Hatvanhoz is egyre közelebb telepítették megfigyelőállásaikat Mercy csapatai. 1686. január 24-én Caprara tábornagy „Felső- és Alsó-Magyar- ország parancsnoka” Kassán kiadott parancsával elrendelte az Eger körül fekvő Heves, Borsod és Gömör vármegyéknek, hogy búzát, vagy bárminemű élelmiszert, pénzért, vagy bármiképpen az egri törököknek ne merészeljenek adni, „halálbüntetés és falvaik kíméletlen elpusztítása és felégetése veszedelmének súlya alatt. ’,443 Ez volt az első rendelkezés, mely gátat kívánt vetni az egri törököknek abban, hogy élelmiszert halmozzanak fel a várható ostrom tartamára. Ez a parancs is jelezte, hogy Buda ostromával kapcsolatban a figyelem egyre kifejezettebben Eger felé is terelődik. Az ország felszabadító küzdelmeinek élesedésére utal az is, hogy Csáky István kassai generális Szatmárról kibocsátott felhívásában elrendelte Heves megyének is a felkelést: „. . . légyen iIly készülettel nagyságtok, kegyelmetek az táborban való szálláshoz, hogy második requisitiómat (megkeresésemet, S. I.) vévén, velem otted- gyezhessen az hol az szükség kivánnya, mellyel felel meg nagyságtok, kegyelmetek hazájának és kegyelmes urunk őfelségének tartozó kötelességének . . .’,444 Ki tudja, hogy hányadszor hívták fegyverbe Heves megye népét az utóbbi néhány esztendő során, de mivel az török hódoltság alatt állott, pusztába kiáltott szó maradt ez a parancs is; pedig május 18-án Csáky Tokajból már imigyen fenyegette az insurrekcióra való felhívást a fülük mellett elengedőket: „. . . az mely lovas, úgy gyalogosrenden lévő őfelség híve akar végbeli, akar mezei zászlója alá és seregbe nem akar, együtt, másutt bujkál, lappang, üldözze és közelében lévő fortalitiumban (várban, S. I.) rabságra vitesse (ti. a vármegye^. I.), hogy érdeme szerint bűnhődgyék . . .’,445 Báró Peter Mercy lovassági altábornagy parancsnoksága alatt a Szolnok térségében állomásozó szövetséges tiszai hadtest 2-2 lovas- és gyalogos-, valamint 1 dragonyosezredből állott, mintegy 3900 emberrel, de csupán 6 löveggel. Ide tartoztak még báró Barkó- czy Ferencnek, a kassai főkapitányság vice generálisának, továbbá 115
