Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

Az alispán és szolgabírái a császári tábornokok börtönében. 1685. november-1687. január

régtől fogva főbírónk 406 fogva ednehányad magával. Két embereinket küldöttük volt be, hogy könyörögjenek az pasa előtt, hogy engedné meg az palánkfának alá hordását Szolnokká . . . ” A beglerbég fenyegető levelét meg is küldték Bulyovszkynak, hogy próbáljon közbenjárni a tábornokoknál ügyükben, tekintve, hogy az egri pasa Mercyék parancsa teljesítését „keményen megtiltotta”.407

A szolnoki vár erődítésére a gyöngyösiektől követelt palánkfa szállítása engedélyezése érdekében maga Almásy János szolgabíró is eljárt az egri török pasánál, de „a palánkfát semmi lett módon meg nem engedi az török hordani erős parancsolat alatt . . . Sőt még az élésnek administratióját is tilalmazza.” Végül is Dévai Jánost Gyöngyösről már egyenesen Budára küldték a vezérpasához, „hogy ha efficiálhatna (megtehetne, S. I.) valamit az fővezérnél”.

Mivel a lakosságtól nem lehetett kenyérgabonát behajtani, ezért kölcsönt vett fel a város, hogy azon a pénzen a környéken vásárolt árpát és búzát „intra quadriduum” (négy nap alatt, S. I.) Szolnokra tudják küldeni. A Gyöngyösre bemenekült „falusiakat vasig kínszeritettem, - írja a szolgabíró az alispánnak -, az reájuk imponált (kivetett, kirótt, S. I.) élés administratiój ára . . .’,408

Nyilvánvaló ellentmondásként Gyöngyösnek valóságos átka lett, hogy sikerült magát, mint szultáni hász-birtokot átmentenie a hódoltság korszakán, mert az egri törökök és a császári katonaság mellett még ráadásul Felső-Magyarországról „a lévai és a korponai katonák tartósztatás nélkül városunkra győnek, - panaszolják - . . . most is százig való gyött városunkban ...” De ráadásul Sem- sei András, a Borsod megyei Ónod vára kapitánya „militaris execu- tió”-val rontott a szövetséges katonaság és a törökök által már amúgy is agyonsanyargatott városra, s „borainkat föltörették, pincéinket felvágatták, - írják -, a ládákat felhasogatták, elég jószágot vittek el . . .” De a palánkfa vágására sem tudták az erdőre „kihajtani az szegénységet . . . mert az szegénység elfogyott . . -”409

Mivel a gyöngyösiek nem szolgáltatták be Szolnokon a megkívántakat, 1685. december 5-én Bulyovszky Ferenc további szigorított eljárást rendelt el a Gyöngyösön lakó „falusi bíráknak, lakosoknak, nemeseknek, nem nemeseknek”. Úgy intézkedett, hogy a végrehajtandó rekvirálás során „jobb minden jószágtok foggyon el, mintsem kardra hányattassatok, s tűzzel-vassal megemésztettesse- tek.” A továbbiakban elrendeli a bíráknak: „Ne kíméllye, ne res- pectállya nemességét, akinek vagyon, akar városi, akar falusi, akar belső városbeli, akar külső legyen, vegye el búzáját, árpáját, pin-