Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
Az alispán és szolgabírái a császári tábornokok börtönében. 1685. november-1687. január
zét, és ezt a rettenetes kívánságot nyolc napok alatt tellyesíccse bé, adván kinek kinek pecséttye alatt, ki mit ad recognitiót, kirűl jövendőben lehessen refusioja (visszatérítése, azaz az elvett áruk megtérítése, S. I.). Tik peniglen falusiak, hitetlen lélek kurva fiai, kemény nyakú szófogadatlan rácok,410 úgy járjatok ide mentegető levelekkel, hogy Isten engem úgy segéllyen, valaki jön avval hozzám, halni veretem. Megmaradástokért várossal együtt egy szívvel lélekkel munkálkoggyatok, engedelmeskedgyetek mindenben az tiszteknek, jobb minden jószágtok foggyon el, mintsem kardra hányattassatok, s tűzzel vassal megemésztettessetek. Isten megáld azután is benneteket. Jézus Krisztus érdemére kénszerítem mindnyájatokat ezekben ne legyen semmi fogyatkozás, mert ha az esik, szegény bíráinknak nyilvánságossan romlása s gyalázatos halála következik. Ércsétek azért az attyafiaktúl, akiket haza expediáltak. Isten velünk . . .”411 A Szolnokon fogva tartott gyöngyösi küldötteket tehát Mercy hazabocsátotta, hogy hírül vigyék a megfélemlített polgárok a teendőket. Miután a Szolnokon tartózkodó tábornok, - a gyöngyösi küldöttektől, vagy az alispántól - értesültek, hogy mindenünnen érkezett katonák Gyöngyöst sarcolják, s ezzel veszélyeztetik a városbeliekre kivetett katonai „quantum” megfizetését, 1685. december 19-én oltalomlevelet adott részükre. Kinyilvánította a végbeli magyar és német tiszteknek, valamint az „azok alatt lévő, vagyis bujdosó vitézi rendekének, hogy tekintettel a gyöngyösieknek, valamint „az oda szorult szegény népnek megmaradhatatlanságokat, éjjel-nappal rajta akarván élődni az sok katona, hajdú, s praedának tartván mindent”, sarcolván nemest és nemtelent egyaránt -, saját védelme alá vette Gyöngyös városát. Az oltalomlevél elrendeli, hogy „senki semmi úttal móddal azon város lakosait, és az oda szorult szegénységet nyomorgatni, reájok szállani, háborgatni és őfelsége szolgálattyában szekerezésben akadályoztatni, gazdálkodásra kínszeríteni, erőltetni meg ne merészellye. Azokat pedig, akik kapitányuk igazolása nélkül kószálnak és az említett latorságban le- ledzenek”, el kell fogni és hozzá, Szolnokra küldeni, hogy mások okulására elvegyék méltó büntetésüket.412 Ugyanekkor megtudjuk, hogy a szolnoki vár börtönében fogva tartott három Heves megyei szolgabíró közül Balogh Mihályt az altábornagy szabadon engedte, s hazabocsátotta;413 de nyilván nem jóindulata jeléül, hanem hogy az szolnoki szomorú tapasztalatai 104
