Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
ÖLTÖZTETHETŐ MÁRIA-SZÓBROK Az apácák díszítő tevékenységét jól reprezentálják a különféle egyházi öltözetek, melyeket nagy műgonddal és több évszázados tapasztalattal készítettek. E témakör speciális ága - a 18. század utolsó harmadáig virágzó — öltöztethető Mária-szobrok ruházatának készítése. Az oltáron elhelyezett Mária-szobrot (általában kezében a gyermek Jézussal) többféle módon is öltöztethették ünnep alkalmával. Előfordult, hogy valódi szabott női ruhát öltöttek a szoborra, vagy csak palástot. Egy 1700 körüli palást található Leopold Miklós gyűjteményében, mely feltehetően az andocsi kegyhelyről származik, s a közismert andocsi Szűzanya kegyszobrának ünnepi öltözete lehetett (49. kép).8 Valódi női ruhát készítettek annak az 1760 körüli Mária-szobornak díszéül, mely festett fából készült, mozgatható karokkal, eredeti női hajjal. A szabályos női ruhaként megvarrott öltözet meglehetősen ritka magyarországi emléke e ruhácska, de szokatlannak mondható Máriának szinte gyereklányként való megformálása is. Bálint Sándor véleménye szerint feltételezhető, hogy ennek az öltöztethető Madonnának ,,már nem volt templomi liturgikus hivatása, hanem egy-egy Mária ünnep magánájtatosságát ihlette, mintegy az ünnepet szemléltetve, esetleg apácák körében vagy magánházban.” Az ujja szélein és a nyakánál csipkedíszítéssel ellátott lenvászon alsóruha fölött, finoman szabott, gazdagon hímzett selyemruha látható. A ruha hímzése az egyházi textíliáknál igen gyakran előforduló — a megtestesülés szimbólumaként alkalmazott - szőlő és búzakalász motívumokkal díszített. A stilizált növényi díszek között megjelenik a gránátalma, mint a megújulás, a föltámadás, a rózsa, mint Mária bűnnélküliségének, a szegfű pedig mint az eljegyzés szimbóluma. A zöld ág a folyton megújuló élet jelképe, A katolikus szimbolikában továbbfejlődik és az ártatlanságot, szüzességet, illetve a megszentelő kegyelemben való újjászületést jelenti (50. kép).9 Az öltöztethető Mária-szobrok szép 18. század végi példája egy öltözet nélküli, festett faszobor, mely mozgatható karjaiban tartja a gyermek Jézust és egy aranyozott jogart (51. kép). A szobor egész kialakítása jól szemlélteti az öltöztethető Mária-szobrok jellegzetességeit. Mária arca és kézfejei, valamint a gyermek Jézus egész alakja, részletekben gazdagon és finoman megmunkáltak és festettek. Ezzel ellentétben az öltözet által eltakart testrészek, csak elnagyoltan megformáltak. Mária fején a fából faragott és 49 I
