Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon

hon eddig ismert Agnus Deik között ez a legkorábbi kiadású és a legkisebb méretű. A másik érdekesség a kereszt szárainak találkozásában elhelyezett Szent Kereszt relikvia. A kisméretű, ovális ezüst kapszulában, üveg alatt fémszálból plasztikusan formált kereszt, spongya és lándzsa látható. Az apró kereszt szárainak találkozásában a Szent Kereszt két szálkája van el helyezve. A mélyített szárakban elhelyezett ereklyék hitelességét igazoló okiratokat a talapzat üregébe rejtették.6

A magánhasználatra szánt legszebb ereklyetartós korpuszaink érdekes módon egy neves német búcsújáróhelyről származnak, Oberammargau- ból. Ezek közül is az az oberammergaui kereszt a legnívósabb, mely valamikor Béres Béla gyűjteményében, ma pedig a tokaji múzeumban látható (44 — 45. kép). A kereszt mélyített száraiban díszes ereklyéket helyeztek el. Az ereklyék kívülről csak négy „ablakon” át láthatók, a függőleges száron Krisztus feje fölött és lábánál egy-egy négykaréjos nyílás. A rózsafából faragott feszület felső szárán az Atya a Szentlélek galambjával, a megváltó alatt pedig konzolon áll a Fájdalmas Mária alakja. A hátsó oldalon a szenvedés történet eszközeivel díszített, két faragott eltolható falap fedi le az ereklyéket (46. kép).

Az ereklyés díszítmények között akad önálló képi igénnyel komponált apácamunka is. 18. századi legreprezentatívabb darabja e típusnak a mosonmagyaróvári, volt kapucinus templom plébániáján őrzött apácamunka, mely föltehetően Rómában készült.7 A gazdag poliondíszítés mellett mintaszerűen bemutatott ereklyék, feliratszalagokkal keretezik a kép kö zepén elhelyezkedő, aranyozott papír-roulé technikájú, másképpen ún. római munka — filigrán ötvösmunkákat idéző stilizált ereklyetartót. Az ereklyetartó közepén Szt. Christina katakombaszent relikviája (47. kép).

A 19. században is készültek ilyen típusú kompozíciók, s hogy nem gyengült a kultusz népszerűsége annak bizonyítéka a tokaji múzeum egyik kolostormunkája. Az oszlopos, timpanonos architektúrát formázó oltárépít mény arany- és ezüstfóliából készült plasztikus díszei mellett, fontos szerepet kaptak az ereklyék feliratszalagjai. A negyvenhárom darab ereklye, szinte az egész oltárépítményt beborítja (48. kép).

48