Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon

beépített oltárékítmény található. Ezek sajátossága, hogy vértanúk csontjai mellett, szinte mindegyik tartalmaz Agnus Dei viasz medalliont, melyet szintén ereklyékként tiszteltek (35, kép).

Az ország talán legpompásabb apácamunkákkal ékesített oltárai, a pesti Szt. Anna (volt szervita) templomban láthatjuk. A főoltáron és a tizennégy segítőszent oltárán, két-két párdarabot alkotó dísz érdemel figyel met. A főoltáron két lantalakú, aranyozott keretben, virágkoszorús polion- dísz közepén, finom mintázású színezett viaszszobrok. Az egyik egy adoráló szerzetest, a másik egy apácát ábrázol. A tizennégy segítőszent oltárán hasonló keretben, rendkívül reprezentatív poliondíszítés közepén, az egyikben a megkorbácsolt Jézus, a másikban barokk ruhában, Fájdalmas Mária színezett viaszszobra áll. A megkorbácsolt Jézust övező poliondísz, a szokásos virágkoszorú mellett, közismert szimbólumokkal egészül még ki. A megváltó lábainál egy Jézusmonogrammos talapzaton a szenvedéstörténet eszközeit formálták ki fémszálból.

A mozgathatóan elhelyezett ereklyetartós oltárékítmények típusába tartoznak az egri szerviták sekrestyéjében őrzött, párdarabot alkotó, oltárpiramisok formáját idéző készítmények (36 — 37. kép). Ezekhez hasonlóak ismertek még az egri Fájdalmas Szűz temető kápolnájában,3 a dunaföld- vári Szt. Rókus kápolnában és a homokkomáromi plébániatemplom mellék - oltárán (38 — 39. kép). Az egri minoriták Szt. Flórián és Szt. József oltárán látható aranyozott, faragott fakeretes ereklyetartók is e körbe sorolhatók (40 — 41. kép). Ezeket általában a retabulum két oldalán helyezték el.4

Arra is találunk példát, hogy az ereklyetartót az oltár közelében, de attól elkülönítve helyezték el reprezentatív módon. így az egri volt jezsuita templom szentéjében a főoltártól jobbra, rokokó aranyozott keretben, vörös selyemre applikálva arany ötvösművü dicsfénykoszorúval övezve látható Szt. Faustinus karcsont ereklyéje, önálló kis oltárasztalon.5

A középkori hagyományok egyenes folytatása a templomi, vagy magán- használatra szánt ereklyetartós korpuszok készítése. Templomi használatban lévő barokk-kori ereklyetartós korpuszok közül a legszínvonalasabbak közé tartozik az, melyet a győri székesegyház sekrestyéjében őriznek (42. kép). A 18. századi elefántcsont korpusz művészi kvalitásával egyenrangú a kereszt talapzatának és mélyített szárainak poliondísze (43. kép). A vérta núk ereklyéivel gazdagon ellátott kereszt relikviái közt külön figyelmet érdemel két ereklye. Az egyik a talapzaton elhelyezett kisméretű Agnus Dei viasz medallion, melyet 1676-ban adott ki XI. Innocentius pápa. Az itt