Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Knapp Éva - Tüskés Gábor: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba..." Feldíszített katakomba szent ereklyék Magyarországon
KNAPP ÉVA - TÜSKÉS GÁBOR ,,ÖLTÖZTETVE VAGYON VÖRÖS BÁRSONYBA..." FELDÍSZÍTETT KATAKOMBASZENT EREKLYÉK A barokk-kori szenttisztelet egyik jellegzetes megnyilvánulása a katakombaszentek kultusza. A kultuszáramlat európai elterjedéséhez az alapot a római katakombák 16 — 17. századi újrafelfedezése, az ennek nyomán megkezdődő ásatások, a talált csontvázak őskeresztény vértanúszentekként való hitelesítése, valamint a csontváz ereklyék Európa-szerte történő szét- ajándékozása együttesen szolgáltatták.1 Magyarországon a kultusz nem tett szert olyan jelentőségre, mint például olasz, svájci, bajor vagy osztrák területen, ugyanakkor viszont lényegesen erőteljesebb annál, mint amit például a Rajna-vidéken ezen a téren megfigyelhetünk.2 A kultusz jó példával szolgál a korábban ismeretlen szentek tiszteletének ereklyéjük révén történő meghonosítására, a szentkultusz külső irányítottságára illetve irányíthatóságára. A katakombaszentek tisztelete paradigmatikusnak látszik más egyházi áhítatformák történeti alakulására is: példáján a kultusz különböző fázisai a terjesztéstől a meggyökerezésen át az elhalásig lépésről lépésre nyomon követhetők. Csaknem mindig megragadhatjuk a kultusz terjedését közvetlenül szorgalmazó tényezőt, az esetek döntő többségében egyházi (főpapi és szerzetesi), néhány alkalommal pedig világi (kegyúri) intenciót, amelyre aztán a kultusz további megnyilvánulásait visszavezethetjük. A kultuszáramlat a 17. század második felétől a 19. század közepéig tart, fénykora a 18. század második felére esik. A 17. század második felében a kultusz törökellenes vonása az erőteljesebb, a 18. században megerősödik és fokozatosan előtérbe kerül a katakombaszentek presztízs- növelő, reprezentatív funkciója. Az ereklyék Rómából történő megszerzésének célja ekkor részben egy már kialakult kultuszhely hírnevének föllendítése, egy új templom vagy új egyházmegye szakrális tekintélyének emelése, a ,,sanctitas loci” erősítése. Másrészt ekkor a kultusz gyakran kapcsolódik össze Mária, illetve a magyar szentek tiszteletével, ami arra utal, hogy a kultusz összefüggésben áll a reformáció utáni idők rekatolizációs törekvésével. Több utalást találunk arra is, hogy a kultusz szorgalmazásának célja a nemzetiségek összekapcsolása egy azelőtt mindannyiuk részéről ismert szent kultuszában. A kultusz terjesztésének fontos része az ereklye ünnepélyes körülmények között végbemenő transzlációja, majd az ezt követő időszakban a transzlá25
