Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”
tűrt — mely a Madonnát ábrázolja a gyermekkel — az ereklyék jelzésére használatos feliratszalagok dekoratív elhelyezésével keretezte. A jobboldal tipikusan barokk témát, Bűnbánó Magdolna extázisát jeleníti meg, jó festői színvonalon. A kép azt a mozzanatot ábrázolja amikor az extázisbán lévő Magdolnát az angyalok ,,két singnire” készülnek fölemelni a földről. ,,Nappal és éjjel hétszer emeltetett — fel az angyalok által a levegőégbe, és a mennyei musikának gyönyörűségét mindenkor hallotta”18. A Szt. Józsefet a gyermekkel ábrázoló miniatűr keretezése is sajátos vonásokat mutat (9. kép). Ezüst és aranyszálas hímzésű belső keretezése, régence-stílusú, rácsos keret. A rátétes kézimunka az ácsmunkára is utalhat, a virágok együttesében pedig mintha az oltárképek szokásos aranyozott fa keretét imitálná. A pergamen képecske, korának jól fölszerelt ácsműhelyében mutatja be Szt. Józsefet és a gyermeket. A gyermek Jézus és Szt. József gesztusa az ájtatossági irodalom — Makula nélkül való tükör c. barokk népolvasmányában a megváltás misztériumára utal. A virágdíszes keretezésnek egyik tipikus reprezentánsa azaz apácamunka, mely Árpád-házi Szt. Margitot ábrázolja (10. kép). Itt teljes apparátusával jelenik meg a dekoráció: ereklyék, ékkövek, bársonyvirágok, (margaréták, talán a Margit nevére utalnak!) arany- és ezüstszálak, ötvösfiligránokra emlékeztető formai megoldásokkal, valamint pergamen feliratszalagokkal övezik a középen elhelyezkedő Szentet. A Margit alakját keretező poliondísz, technikáját illetően mintha rokona lenne a budai klarisszák által készített, a székesfehérvári volt jezsuita templomban lévő Szt. Kandid ereklye díszeinek. A mű ikonográfiái érdekessége, hogy — ritkán azonosítható módon — magyar apácamunkán, magyar apáca jelenik meg. A Szt. Margitot ábrázoló pergamen miniatűr előképét eredetileg Pozsonyban a klarisszák templomában tisztelték. A kép prototípusa azaz életnagyságú Szt. Margit festmény volt, melyet 1886-ban Némethy Lajos így említ: ,,ma a főgimnáziumi templom karzatán függ, illetve enyészik”19 A festményről számos metszet változat forgott közkézen, egy ilyen változatról készült a pergamenre festett miniatűr, amely feltehetőleg a budai klarisszák - nál készült. Ők ápolták Árpád-házi Boldog Margit kultuszát. A polion munkával való rokonságát jól példázza az ezüstfiligránnak, egy ötvösművű keretbe foglalt Agnus Dei viaszmedál. A stilizált liliomokból alkotott ezüst keretben, a medalion egyik oldalán XII. Ince pápa neve és az 1700-as dátum olvasható. A másik oldalon egy tipikusan rokokó, bájos árkádiai (zsáner) jelenet látszik, amely témájában kapcsolódik a viasz 22
