Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”

öntvényhez. A pergamenre festett képecske, tájképi környezetben ábrázolja a gyermek Keresztelő Szt. Jánost, amint magához öleli a Jézust jelképező báránykát (11. kép). A téma hasonló felfogásban már Luini, Coreggio és Fetti művészetében is megtalálható, de igazán népszerűvé Murillo festményei révén vált. A rokokó művészet meglehetősen szűk szakrális témakörben jelentkezett, ilyenek például a Bona Pastrix (Jó Pásztornő) vagy a gyermek Jézus mint Jó Pásztor. Szakrális változatai voltak ezek annak az életérzésnek, melyek a porcelánfestészetben és miniatűrökön a közízlésnek megfelelően profán formában jelentkeztek.

Az apácamunkák keret-dekorációjának fenti példái, természetesen nem valami fejlődési folyamatnak a jelzői, sokkal inkább egy ikonográfiái tradíció mutatói.

A barokk-kori apácamunkák inkább a főúri, s a jobbmodú polgári rétegnél találtak otthonra, s egy korabeli feljegyzés szerint előállításukkal sok jótevőt szereztek maguknak. Az egyszerű szegény néphez a kolostorok művészete a 19. század végétől kezdve devalválódott formában szűrődött le, amikor már az egyéni találékonyságot igénylő kézimunka sablonos, tucat iparrá silányodott. A barokk-kori kézimunka örökébe léptek a polgári otthonok tartozékaiként, a biedermeier korban divatos keresztszemes hímzéssel készült szentképek, amelyekben a testrészek legtöbbször kivágott nyomatok, a ruházatot és hátteret pedig a keresztöltés mellett zsenilia és gyöngyhímzés tarkítja.

23