Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”
SZILÁRDFY ZOLTÁN DEVÓCIÓ ÉS DEKORÁCIÓ ,,FRIS KISDED KÉP, APÁCZA MUNKA" Már időszámításunk első évszázadai óta a keresztény kultusz érzékelhetővé vált. Ez a népi vallásosság igényeinek megfelelő szakrális tárgyakhoz kötődő kultusz, az egyetemes egyház történetének korszakváltóin súlyos krízisen esett át. Az első kultúrharc-szerű megrázkódtatás, az egyházi ókor és középkor forduló századában a képrombolás volt, amelyet a képtisztelet győzelmével 787-ben a VII. egyetemes, azaz a II. niceai zsinat zárt le. A középkor végén a kép- és ereklye-tisztelet a huszitizmus, majd pedig a protestantizmus tanaival ütközött, ezért a tridenti zsinat XXV. ülésszaka 1563-ban külön is foglalkozik a kérdéssel, határozottan kiemelve a tárgyi kultusz sze mélyre vonatkozó jellegét, de fenntartja a szent ereklyék és képek tiszteletének hagyományos gyakorlatát. Ezt a szellemet sommásan fejezi ki Szerdahelyi Gábor jezsuita hitvitázó könyvecskéje, a „Lelki szem-gyógyító”: ,,...A kép tisztelete nem nyukszik meg a' képben : hanem amit a kép jelent ”1 Ebben a munkában található a Tridenti Hitvallás egykorú zamatos magyar fordítása is, amelyben az ide vonatkozó rész így hangzik: ......a Szentek- is, kik a Krisztussal országlanak, t isztelendők, és segítségre hiandók, és Ereklyéi lisztelendök. Nagy dllan dóan vallom azt-is, hogy a Krisztusnak az Istenszülő mindenkori Szűznek, és más Szenteknek Képeit tartanunk, és őriznünk kelletik: és azoknak il lendő bötsületet, és tiszteletet adnunk. ”2 A nép egyéni áhítatának igényeit általában szerzetesi kézműves műhelyek szolgálták, kegytárgyaikat pedig búcsúkban és vásárokon értékesítet ték. A kegytárgyak számos változata közül különösen közkedvelt volt egy speciális kézimunkával díszített szentkép-típus, melyet ,,apácamunka” néven jelölnek az egykorú források. E tetszetős műtárgyak virágkora a 17. és 18. századra tehető, bár figurális és díszítő művészetük még a középkori apáca kolostorok kultúrájából ered. A türelmet és sok időt igénylő munka nyomait megtaláljuk a Margit-legendában, mely szerint Szent Margit ,,ebédnek utána kézi dolgot teszen vala, jelesül szentegyházhoz való dolgot, mivet és szenteknek ereklyéhez való ékességet. ”3 Ismeretes, hogy a középkor végén a földalatti Róma — Roma Sotterra- nea — felfedezésével megkezdődött a katakombák archeológiái kutatása. 16
