Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Rdzsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben
Rabatta lovassági tábornokot a budai táborba küldte, hogy megszemlélje a hadakat. A gróf sanyarú állapotokat talált a táborban, jelentése szerint csupán 12 500 harcképes katonára olvadt, az alig két hónapja még 34 000 fős hadsereg, s ezek hangulata sem jó.20 Különösen a hamzsabégi csatában kiválóan helytállt magyar lovasság elégedetlenkedett, kiknek ellátásáról a császáriak egyáltalán nem gondoskodtak.21 A bajokon az sem segített, hogy a beteg, s bűnbakká kikiáltott Starhemberg, október első napjaiban sértődötten távozott a táborból. Némi elégtételül szolgálhatott az érdemes hadfinak, hogy a szeptember 24-én — tehát még budai tartózkodása idején — összeült haditanács az ostrom feladását javasolta az uralkodónak.2 2 A javaslat azért is figyelemre méltó, mivel az augusztus 15-én kötött fegyverszünet lehetővé tette, hogy a bajor és sváb csapatok — felszabadulva a francia fenyegetés alól — az ostromlók segítségére siessenek. Elővédeik már szeptember 11-én Budára érkeztek, a hónap végére újból mintegy 30 000 főre növelték az ostromlók létszámát. Paradox módon a segélyhadak nem használtak, hanem ártottak a császáriak ügyének. Lipót császár október 2-án kelt válaszlevelében ugyanis rájuk hivatkozva utasította Lotharingiai Károlyt; folytassa az ostromműveleteket.2 3 A levél okfejtése felfedi az udvar szándékait, ezért érdemes némileg részletezve ismertetnünk. A császár a keserű pirulát megédesítendő azzal kezdi levelét, hogy általában az „in loco jelenlevő hadvezetés a lehető legjobban ismeri a dolgokat”, de „túlságosan sok ok és körülmény” mégis arra kényszeríti, hogy másképp döntsön. „Különöskép Császári Hadunk reputációja, a magyar királyságban oly annyira szükséges téli szállásterület kiszélesítése, az Örökös Tartományainkból befolyó nagy mértékben szükséges hadi kiadások engedélyeztetése, az ellenség útjainak elzárása, a szövetségesek fellelkesítése, Ő Pápai Szentségének további subsidiumokra juttatására való megnyerése” etc. arra készteti az uralkodót, hogy az ostrom folytatására utasítsa a sereget.2 4 Csupán annyi engedményre hajlandó az uralkodó, hogy ha semmiképp sem sikerülne Budavár elfoglalása, akkor blokád alatt tartsa továbbra is a várat és akadályozza meg, hogy a török a Dráván túlról erősítéseket juttasson az erődbe.2 5 A levélből teljesen nyilvánvaló, hogy az ostrom folytatását elrendelő döntést kizárólag politikai tényezők motiválták. A császárnak jelentős katonai sikerre volt szüksége ahhoz, hogy vonakodó szövetségeseit és tartományának nem túlzottan buzgó rendjeit rávegye a kedvező előjelekkel kezdett nagy török hadjárat folytatására. A későbbiek nem igazolták ugyan aggályait, mégis 27
