Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Rdzsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben

ha az oszmán birodalmat nem gyengíti oly sok belső és külső probléma, a katonai szempontok ily súlyos elhanyagolása könnyen végzetes következményekkel járhatott volna.

Az ostromműveletek ugyanis változatlanul kudarcba fulladtak. A jogosan elégedetlen magyarok október 28-án elhagyták a tábort, ezzel a sereg elvesztette könnyűlovasságát. Az oszmánok így szinte teljesen megbénították a sereg utánpótlását. Károly főherceg, aki eleve bizonytalan volt a hadjárat sikerét illetően, nehéz helyzetét diplomáciai mesterfogásra használta fel: október 7-én arra kérte a császárt: a beteg Starhemberg helyére küldje Budára Badeni Hermannt, a Haditanács elnökét.26 Az ostromot szorgalmazó frakció vezetője ezzel kilátástalan helyzetbe került, s a következőkben nem tehetett semmit Károly főherceg pozíciójának gyengítése érdekében.

Az immár kilátástalanná vált ostromot azonban mihamarabb be kellett fejezni. Százkilenc napos harc után, 1684. november 3-án végetértek a harcok. Összesen 57 000 osztrák, bajor, magyar, lengyel katona küzdött és vérzett a , jól őrzött” budai falak alatt, közülük 23 000 esett el az eredménytelen harcokban.

A kudarcot elsősorban az okozta, hogy sohasem tartózkodott megfelelő létszámú sereg az ostromlók táborában. A maximálisan 35 000 főnyi seregnek pedig nemcsak a tekintélyes létszámú, jó harci szellemű és kiválóan vezetett védősereggel és az erős várfalakkal, hanem az időközben erősítéseket kapott szeraszkier felmentő seregével is meg kellett küzdenie. A török sikerekből a várak helyőrsége is kivette a részét. Főleg az egri és fehérvári oszmán csapatok tevékenykedtek eredményesen: erősítéseket, szállítmányokat juttattak a várba, rajtaütöttek a takarmányozó és élelemszerző császári osztagokon.

Saját erőik mérhetetlen túlbecsülése tévútra vezette a császári hadvezéreket, akik csak későn döbbentek rá arra, hogy feladatukat nem tudják megoldani. A hadicélt ezúttal nem annyira katonai, mint inkább politikai megfontolások határozták meg. Buda sikertelen ostromának — véleményünk szerint — épp az a legfőbb tanulsága, hogy jóllehet a hadászat mindig a politika eszköze, ám a politikai vezetés sohasem tűzhet ki elméletileg briliáns, ám gyakorlatilag sok bizonytalansági tényezővel nehezített célokat hadvezérei számára.

28