Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

bizonyítja, hogy a XVI—XVII. században készült veduták általában egy-egy ún. ősforrás alapján készültek, minden helyi speciális ismeret nélkül.

A szolnoki palánkvár falát három kapu törte át: a dél felé tekintő vízikapu a Tisza partjára nyüt, a nyugati az ún. külvárosba vezetett, s végül a keleti kapu. A vár területén állott a mozlimok mecsetje, a szandzsákbég háza s a török életben elmaradhatatlan fürdőház.120

A vár 1550. évi építése során nyugati oldalán ásott új Zagyvameder és a Tisza szögletében terült el a jelentékeny szandzsákszékhely népes külvárosa, melyet a vár védelmi rendszerének kiegészítéseként palánkfal és körülötte a Zagyvát a Tiszával összekötő vizesárok övezte. A városfalon a látképek általában 5 bástyát ábrázolnak, de Evlija Cselebi is ennyiről számol be. A várost kelet felől a Zagyva új medre, délről pedig a Tisza védelmezte, természetszerűen faiak nélkül.121 Az 1780-as években a tiszai és a zagyvái vonalon a partot cölöpsor erősítette meg,122 mely valószínűleg XVI—XVII. századi eredetre nyúlik vissza.

A szolnoki török külváros palánkfalának nyomvonalát tudomásom szerint hitelt érdemlően csak egyetlen mérnöki felmérés tünteti fel. Ez a Mo15. kép. A lerombolt szolnoki vár (sraffozott terület), s a hajdani várost övező vizesárok térképe 1845-ből

17 Magyar és török végvárak

257