Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon
Az erőd török őrsége 1594-ben annak a hírére, hogy Christof Tieffen- bach május 1-én 10 ezer főnyi seregével győzelmet aratott Túránál az igaz- hitűek csapatai felett, felgyújtotta az erődítményt és sietve elhagyta a gondjaira bízott katonai bázist.96 Minden valószínűség szerint a palánkfal is áldozatul esett a menekülő törökök pusztításának. A város lakossága is szétfutott. 1617- ig üresen, lakatlanul, pusztán maradt az elpusztított város, mely korábban oly népes volt.97 1621-ben egy szultáni oklevél Jászberény pusztulását, elnéptelenedését annak tulajdonítja, hogy az országút mellett feküdvén, az utasok és a palánkban lakó fegyveresek is erősen háborgatták.9 8 A török végvárvonalhoz tartozott Jászberényről egyébként 1632-ben és 1668-ban is úgy emlékeznek meg a hódító igazhitűek, mint „határszéli város”-ró\,9 9 azaz a hódoltság széléről. Az oszmánok „tetemes kárára” semmiképpen sem volt közömbös Jászberény lakatlan volta, hiszen számottevő adóbevételtől estek el, ezért 1618- ban és 1619-ben II. Oszmán kedvezményekkel próbálta visszaédesgetni elmenekült, szétszéledt lakosait.100 1594 és 1618 között a város lakatlan voltát tanúsítja, hogy bár Jászberény gazdag török forrásanyaggal rendelkezik, de az időben egyetlen egy sem említi. 1620-ban Húszéin budai beglerbég meghagyja a jászberényi lakosoknak, hogy városukat „palánká”-nak nevezett módon „karózattaF’ erősítsék meg. Ezért az a kedvezmény járt, hogy a herényieknek nem kellett Hatvanba menni vármunkára.101 A helyi lakosság e kedvezménye azonban természetszerűen csak a palánkfal építése tartamára volt érvényben, mert 1646-ban s az 1650-es évekből fennmaradt török források szerint Hatvanban kellett vármunkát végezniük.102 A helybeliek által újonnan felállított, megépített palánk helyéről és kiterjedéséről nincsenek adataink. Nem bizonyos, hogy a régi török palánkvár területéről van szó. 1638-tól 1640-ig egymást érik a katonai védelem nélkül hagyott lakosságot a rajtaütésszerű rabló, fosztogató, zsaroló hajdú- és huszártámadások; úgyannyira, hogy engedélyt is nyertek a török hatóságtól nemcsak a támadók felkutatására,103 de azok kivégzésére is.104 Ezek a török források, illetve fenti tények arról árulkodnak, hogy nem is tettek a hódítók kísérletet sem a palánkvár és katonai védelem nélküli jászberényiek megvédelmezésére, noha csupán 25 km-nyire volt tőle a szandzsákszékhely: Hatvan. A lakosok a maguk primitív módján próbáltak védekezni a pusztító támadások ellen. Amikor 1658-ban a nagyvezír segítségére Erdélybe törtek a tatár csapatok,105 Ibrahim hatvani aga engedélyt ad a herényi lakosoknak, hogy a tatár sereg elöl 252
