Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

leírás” szerint abban az időben a város területén szilárd építmény csak a ferencrendi szerzetesek temploma, kolostora, a jász kerületi székház és egy vendégfogadó volt. A Zagyva minden hóolvadáskor támadt árvize alkalmával az egész várost egyetlen tó vette körül, mely még nyáron is ritkán száradt ki. Maga a Zagyva folyó pedig még akkor is annyira szeszélyes volt, hogy szélessége 3 és 10 öl (5,67-18,9 m) között váltakozott.8 7 E körülmény egyébként minden bizonnyal számottevő tényező gyanánt jött számításba a török erődítmény védettségét illetően.

Kísérletet tettem a jászberényi palánkvámak a jelenlegi helyzetre való vetítésére is. Ezt a munkát a XVIII—XIX. századi térképek88 adatainak, vala12. kép. A jászberényi török palánkvár és kolostorerőd rekonstruált alaprajza a város mai térképére vetítve:

1. ferencrendi kolostor, 2. ferencrendi templom,

3. körbástyákkal megerősített palánkfal, 4. sánc, 5. temető és kolostorkert kőkerítése,

6. Marx tér

250