Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

távolságra kb. 350 m hosszúságban, három szögletén egy-egy körbástyával megerősítetten a vár palánkfala húzódott. Előtte pedig a fal teljes hosszában biztosítékul még sánc is magasodott. A castellum nyugati oldalát részben a temető épített erős kerítése, részben pedig a kerítéstől az északnyugati szögletbástyáig terjedően palánkfal határolta.84 A jászberényi erődítménynek észak felől természetes védelmet a palánk falától mintegy 150 m-nyire folyó Csincsa vize nyújtott.

A várhoz tartozó mesteremberek az ún. Jedámbm álló házaikban laktak. A mezővárosnak ez a településrésze közvetlenül a palánkfal északi előterében, a Zagyva és a Csincsa között terült el; de olyan formában, hogy észak felől a Csincsa, kelet felől a Zagyva, délről a palánkfal és a Zagyva folyó, végül nyugatról pedig a Zagyvát és a Csincsát összekötő kis vízfolyás határolta.8 5 Erre a török településre emlékeztet ma is e térséggel szomszédosán húzódó Jedám utca.66

Némi fogalmat nyújt a palánkvárnak, illetve a kolostorerődnek helyet adó Jászberény mezőváros kiépültségéről, hogy még a II. József által elrendelt térképezés, az ún. első katonai felvétel kapcsán 1786-ban készült „ország- * 11

A JÁSZBERÉNYI TÖRÖK FALÁNKVÁR REKONSTRUÁLT MADÁRTÁVLATI KÉPE. 1570 KORUL

11. kép. A jászberényi török palánkvár rekonstruált madártávlati képe 1570 körül (Sándor András Miklós szerint)

249