Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Rdzsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben
nagymértékben csökkentették, s az sem javította a szövetségesek kapcsolatát, hogy a kahlenbergi győzelem után Lipót félszeg és merev viselkedésével megsértette a büszke lengyel uralkodó érzékenységét.9 Sobieskit az is bántotta, hogy a bécsi udvar ridegen elutasította közvetítő tevékenységét Thököly megnyerésére. így a lengyel hadak Podóliában léptek harcra az oszmánokkal s nem támogatták Schultz csapatait sem. Thököly pedig, kezdeti ingadozás után, látva, hogy az udvar mereven elzárkózik fejedelemsége elismerésétől, már 1683 novemberében felmondta a hallgatólagos fegyverszünetet, és szerencséjét újból megint az oszmánoknál vélte meglelni.10 Csapatai aktivizálódtak, kiszorították Veteranit téli táborából, s jóllehet a bányavárosokat nem tudták visszafoglalni, Trencsén, Árva, Késmárk, Ungvár és Palocsa más várakkal együtt, ismét a kurucok birtokába került.11 így a lengyelek segítségére nem építhető Schultz feladata eleve kilátástalannak tűnt. Hadai, utánpótlási és más nehézségek következtében, csak július derekán indíthatták meg előnyomulásukat. Leslie harccsoportja sem volt irigylésre méltó helyzetben. Seregének több mint felét csak portyázásra alkalmas horvát határőrök alkották, akikkel sem nyílt csatát, sem szabályos ostromműveletet nem kezdeményezhetett. Igaz, a belső ausztriai közös igazgatás biztosította számára az utánpótlást és a szállító eszközöket, túl sok raktárt kellett volna telepítenie az északról és délről egyaránt sebezhető Dráva-vonalra, melyek őrzését kis létszámú hadával semmikép sem tudta volna megoldani.12 A horvát határőrök késedelmeskedése miatt csak július 7-én indított vállalkozás mégis szép hadisikerrel indult: Verőce várát július 22-én elfoglalták, s még az ostrom alatt szétvertek egy, a vár felmentésére igyekvő, kisebb oszmán sereget.13 Ezt követte a későbbi hadjáratok során nagy fontosságú turanovici utánpótlási bázis kiépítése, majd, most már lényegesen óvatosabban, Eszék felé vette útját a had. Több sikeres ütközet után elfoglalták ugyan Slatinát, Sopjét, majd Breznicát, ekkor azonban megálltak. A szlavóniai oszmán csapatok ugyanis turanovici bázisukat fenyegették. Leslienek választania kellett: vagy folytatja amúgy is reménytelen „Himmelfahrts- kommando”-ját Eszék felé, vagy veszélyeztetett támaszpontja segítségére siet. A táborszernagy — bölcsen — ez utóbbit választotta, s ez egyben azt jelentette, hogy a hadjárat egyik fő hadászati célkitűzéséről, az oszmánok eszéki bázisának bevételéről, le kellett mondania. Az Esztergom térségébe visszavonult fősereg, mely Lubomirski lengyel lovasezredeit és többszáz sziléziai zsoldost is magához vont, június 21-én kezdte újra támadását.13 A haditerv némileg módosult: a Duna bal partján 24
