Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Rdzsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben
előnyomuló csapatoknak először Pestet kellett volna elfoglalniuk, Buda ostromáról, különös tekintettel Ibrahim szeraszkier sok kellemetlenséggel fenyegető seregére, ekkor még nem döntöttek véglegesen. Ibrahim Kara Mehemed budai pasának utasítást adott, hogy Vácnál állítsa meg az előnyomuló császáriakat. Ám a június 27-i csatában az oszmán hadak súlyos vereséget szenvedtek. Három napra rá Pest is, szinte harc nélkül, a szövetséges hadsereg birtokába jutott. A könnyű sikerek eloszlatták a császári hadvezérek óvatosságát. A július 2-án tartott haditanácson, egyetlen kivétellel, az ostrom mellett döntöttek, noha a had létszáma egyáltalán nem látszott elégségesnek ily nagyszabású ostrom végrehajtásához. Ezt fejtegette a terv egyetlen ellenzője, Rüdiger von Starhemberg tábornagy, Bécs egykori védője is, aki fölöttébb józanul, Buda helyett Érsekújvár elfoglalását javasolta: „még ha el is foglaljuk Budát — mondotta — e hódítást csupán az ostromló sereg nagy részének feláldozása árán érhetjük el, s mit tudnánk e csapatok hiányában a biztosan várható török sereggel szembe állítani — mely Buda lerombolt falait kétségtelenül vissza tudja majd foglalni, később egész Magyarországot is, sőt még a Bécs felé vezető út is megnyílna előtte.”15 Ez utóbbi félelme talán túlzás volt ugyan, abban azonban feltétlenül igazat adhatunk a tapasztalt katonának, hogy az erőviszonyok kedvezőtlenül alakultak a császári hadvezetés számára: a veszteségek és kikülönítések folytán mintegy 35 000 főre apadt főseregnek nem csupán a csaknem 10 000 fős budai helyőrséggel és a szeraszkier hadával kellett számolnia, hanem a szabadon hagyott eszéki úton a magyar főváros felé igyekvő felmentő sereggel is.16 Óvatosságával Starhemberg csupán annyit ért el, hogy ellenszenvessé vált a „héják” előtt, hangadójuk a heves vérű és becsvágyó Badeni Lajos megvetően ír nagybátyjának, az udvari haditanács elnökének Starhemberg „gyermeteg aggályoskodásáról”, s arra utal milyen sokat jelentene a császárnak és az egész dinasztiának ez a hódítás.17 Sajátságos, hogy a bádeni párt, mely az előző évben még minden eszközzel ellenezte a török háborút, most milyen harciassá vált. Ez nyilvánvalóan nem csupán Lajos őrgróf egyéni becsvágyával, hanem, mint erről az idézett levél is árulkodik, politikai okokkal is magyarázható. Az ausztriai háznak mindenképp jelentős hadisikereket kellett felmutatnia ahhoz, hogy továbbra is élvezze a pápa és a birodalmi fejedelmek támogatását és óvatosságra késztesse a franciákat. 25