Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon
bolni a kolostor körüli temető és kert nagyterjedelmű, és az ott kialakítani szándékolt erődítmény számára igen jelentékeny szerepet játszható épített kerítését, de Ferdinánd király azt szigorúan megtütotta Verancsicsnak, mivel a fegyverszünet megsértését látta benne. A jászberényi ferences kolostor egy fennmaradt feljegyzése azt tanúsítja, hogy a török 1566-ban szállta meg ténylegesen katonai erőkkel a várost. 71 Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy erre talán éppen annak kapcsán került sor, hogy sikerült a hódítóknak végre birtokba venniök e török végvári vonalszakaszhoz dél felől csatlakozó igen jelentékeny katonai bázist: Gyulát. A jól értesült kortárs, Istvánffy Miklós úgy tudja, hogy Musztafa budai beglerbég rendezett be „castellum”-ot a jászberényi ferencrendi szerzetesek kolostorában, illetve körülötte,72 Musztafa pedig 1566-tól 1578-ig töltötte be a budai pasa tisztét.73 Mivel pedig tudjuk, hogy 1566-ban került a nagy jász mezőváros török katonai kézre, hitelesnek fogadhatjuk el Istvánffy adatát. Általában .elfogadott, hogy a török nyomban a város katonai birtokba vételét követően rendezte be a ferences klastrombán az erődöt és építette ki körülötte a palánkfallal és sánccal övezett erődítményt. Fodor Ferenc — sajnálatosan forrásra való hivatkozás mellőzésével — arról tájékoztat, hogy a kolostorerőd kialakítására csak 1583-ban került sor.74 Fodor álláspontja feltehetően azon alapszik, hogy abból az esztendőből ismeretes név szerint a jászberényi erődítmény parancsnoka, Bajazid személyében 1584-ben, 1589-ben és 1593-ban pedig a török források már ajászberényi kádit is említik.75 Szántó Konrád, a ferencrendi történész viszont Gyárfás István és mindenekelőtt Istvánffy Miklós nyomán arra a logikus és mindenképpen reálisnak és elfogadhatónak látszó álláspontra helyezkedik, hogy a szerzetesek kolostora nyomban a város elfoglalása után a hódítók kezére került.16 Valóban hihetetlen, hogy a város legvédhetőbb, legjelentékenyebb épületét hagyták volna a törökök a barátok kezén. Az történt tehát, hogy a kolostorra nyomban rátették az oszmánok a kezüket, de a szerzeteseket azért egy darabig még megtűrték Jászberényben. Szántó Konrád azon a véleményen van, hogy a palánkvár 15 70-re minden bizonnyal elkészült, amit az is hitelesíteni látszik, hogy az akkor már Jászberényben állomásozott török katonaság fenntartására az évben a közeli Borsóhalma puszta használata fejében a herényieket különböző szolgálatra kötelezték.7 7 A törökök a jászberényi erődítményt „Dzsánfedá” -nak, azaz magyarul lélekfeláldozónak nevezték el.78 247
