Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Vass Előd: Az egri vár török védelmi rendszere és az egri ostromzáron átjuttatott török levelek
kis török várak őrségei, Buda szeptember 2-án történt felszabadításának hírére, Sírok, Szarvaskő s Cserépvárát feladva Egerbe menekültek. A Kecskemét melletti császári őrsereg, a Buda alól Szeged ellen vonuló De la Vergne csapataival egyesülve Szegedet ostrom alá vették. Az ostrom ideje alatt a török segítséget Zentánál győztes csatában verték vissza. Erre, a szegedi várat a védő törökök 1686. október 23-án hajnalban, szabad elvonulás mellett, feladták. A szegedi szandzsák többi 11 vára és palánkja, a titeli vár és a péterváradi sánc kivételével, 1686 novemberére megszűnt.31 A hadi helyzet alakulása folytán 1686 novemberére az Eger körüli blokád szorossá vált, és a török védők kiéheztetése megkezdődött. Az egri várban körülzárt és éheztetett török védők helyzetükről leveleket küldtek ki — rendszerint a belgrádi táborba címezték küldeményeiket —, de ezek útközben a császári őrség birtokába kerültek. A bécsi levéltár Osztrák Titkos Államregisztratur című anyagában őrzött 25 elkobzott levél (interci- pierte Briefe) tartalmáról 1688-ban német nyelvű tartalmi kivonatok készültek.32 Ezek a török levelek 14 magánlevélre, 7 tímár javadalombirtok-átruházó okiratra, 4 török talizmán-imádságra, s egy magyar nyelvű levélre oszthatók fel.33 A 14 magánlevél közül rendkívül sok beszámolót kapunk, így a Nr. 3 jelzetű levélből is, melyet keltezés nélkül az egri helyőrség agái írtak Musz- tafa pasához a nagyvezér táborába. A levél szerint már két éve ostromzár alatt vannak, tehát 1687 őszén írhatták. E levél a következő beszámolóval folytatódik: „.. . két és fél év óta ostromolva helyzetünk nehezedvén, vagyonunk csökkenve és szétszóródásunk folyván, Hatalmas és Boldogságos Uraink, Méltóságaink, Hatalmas Elöljáróink! ezerszer és ezerszer bemutattuk az ostromlott várat, amit az ellenség négy oldalról mély árkokkal (metrisler) vett körül és rövid idő elteltével hazánktól elszakított bennünket. így mivel segítség nem lévén az ostrom ideje óta a boldogságos birodalomban lévő vagyonunk és itteni készleteink kiapadása folytán embereink szigorú szükségben és éhezésben sorra pusztulnak el. Két év óta se zsoldot, se más támogatást embereink nem vettek fel, éhesek és csupaszok, a haj fonatukat is nehezen viszik. Az ellenséggel szünet nélkül harcolva a Padisah várának védelmében és megőrzésében máig szorgoskodtak. A Padisah várára vonatkozó védelmet ellátni már nem tudják, mivel jelenleg az éhhalál elől kényszerítve, a hitetlen ellenséghez menekülve a hitetlenséget kísértve meg, embereink folyamatosan és nemcsak elszigetelt módon, az ellenséghez mindennap átszöknek. Az ellenség lázadásra és átállásra biztató felszólításaira nem csatlakozók egyre kevesebben maradnak .. ”.34 224
