Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Vass Előd: Az egri vár török védelmi rendszere és az egri ostromzáron átjuttatott török levelek
valamint a 3 zeamet-birtokos lovas katonái voltak mozgósíthatók, mivel a tímár — javadalombirtokokat a várakban lévő janicsároknak osztották ki. így a szegedi szandzsák sajátossága volt, hogy területén kisszámú szpáhi élt, s bégje mintegy 100 lovassal vonulhatott csupán táborba.16 A szécsényi szandzsákban a bég „udvara népe” cca. 50 fő volt, ezenkívül 12 zeamet-birtokos és 316 timár-birtokos állíthatott ki lovas katonákat. Ezek hozzávetőleges száma 1664-ben összesen 902 fő körül lehetett.17 Az egri vilájet négy szandzsákjának területéről az egri beglerbég pasák parancsnoksága alá mozgósítható török ún. „hűbéres” szpáhi lovasság száma az 1664 utáni években mintegy 2520 fő lehetett. Ez a szám jelentette a „basaalja” fogalmát. A szpáhi lovasságot kiállító zeamet- és timár-birtokosok a haszonélvezeti birtokul kapott falvakat rendkívül különböző, egymáshoz is távoli területeken kapták ki. Sok falu a székhelyeiktől 70 vagy 100 km-re, esetlegesen a magyar végvárak mögötti területen feküdt. így jövedelmüket ott csak közös fellépéssel, fegyveres fenyegetéssel és rajtaütésekkel hajthatták be. Azonban még így is alkudozniuk kellett a falusiakkal, és a saját létfenntartásuk minimumát szedték be.18 Ezért és más visszaélések következtében a török szpáhi lovasság kiképzettsége, felszereltsége és hadrafoghatósága különböző fokú volt. A török szpáhik nem állították ki az előírt számú dzsebedzsit, hanem a javadalmuk jövedelmét a maguk javára fordították. A mozgósítás utolsó órájában fogadtak fel dzsebedzsinek embereket. A Bécs ellen felvonuló török sereget is így kell néznünk, nagy számuk sokszor először hadbavonult, teljesen kiképzetlen és rosszul felfegyverzett mezőgazdasági cselédekből állt össze, akik katonának társadalmi helyzetük sokszor pillanatnyi javulásáért álltak be. Az első katonai próbatételnél kereket oldottak és visszavonuláskor rendetlen fosztogató csürhévé váltak. Ezek célja az volt, hogy a hadjáratban a lehetőség szerint „megszedjék magukat”, és éhező családjuknak valami értéket vigyenek haza. Az egri vilajetben a fenti adatok alapján az összes török haderőt cca. 9238 főre tehetjük. Ebből a zsoldos haderő cca. 6718 fő és az ún. „hűbéres” szpáhi lovasság 2520 fő körül alakulhatott. Ebből a létszámból 4064 fő az egri kazában tartózkodott, tehát az egész vilajet török védelmi erejének mintegy 56%-os arányú kontingense mindig az egri kaza várait, illetve Eger helyőrségét erősítette. Az egri vilajet török védelmi rendszeréről is elmondhatjuk, hogy az emberi erőre támaszkodott, a haditechnika alacsony fokán állott, és a várak védelmi kiépítésében semmi újat nem alkalmazott, megelégedett azok egykori magyar kiépítettségével. A török hadvezetés fő 221
