Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai

prédával kecsegtető hadivállalkozás részvevőihez, mint ahogy a Batthyány- uradalmak kézművesei közül is besoroltak néhányan uruk seregeibe. Az utóbbi három csoport résztvevőinek számáról azonban semmilyen támponttal nem rendelkezünk.

Mindezek megfontolásával a konkrétan ismert, 2997 fős létszámot mindenképpen meg kell növelnünk legalább az egyharmadával, 1000 fővel, s így egy kb. 4000 fős portyázó összlétszámhoz jutunk, mely ugyan messze elmarad a török hadvezetés által elpanaszolt 5—6000-es seregtől, de nemcsak a fentebb részletesen kifejtettek miatt tűnik sokkal reálisabbnak, hanem amiatt is, hogy a kanizsai pasa 5000—5400 zsoldoskatonára becsült haderejének hatósugarába a körültekintő és óvatos dunántúli főgenerális aligha indult volna el ennél sokkal kisebb létszámú támadó sereggel.

Igái paldnkjának és lakóinak sorsa

Ez idő tájt a kis igali párkányt a Dombóvárról átvezényelt mohamedán martalócok védték, akik három agaság (lovaskapitányság) állományába tartoztak. Pontos létszámuk nem ismeretes, de más martalóc-agaságok analógiájára bizton állítható, hogy még a száz főt sem érhették el. A három aga közül az egyik elesett a palánk védelmében, a másikat lefogták a sümegi (a veszprémi!) püspök szervitorai, viszont a rangidős Malkocs agának, aki feltehetően a dizdár (porkoláb, várnagy, castellanus) tisztségét is ellátta, gyors paripáján még időben sikerült kereket oldania. Lehet, hogy egy szakasz (bölük) zsoldos lovas is állomásozott a párkányban, mert a sümegiek elfogtak egy fáriszt is. Sorsuk ugyanaz lehetett, mint a mohamedán martalócoké és a fegyverre kapott rácoké: halál, rabság, s egy csekély hányaduknak, az elmenekülés. Két adománybirtokos szpáhi is a sümegiek fogságába esett; talán nem is volt több timáros a kis palánkban. Abból, hogy a mohamedán főrabokat mind a sümegiek fogták el, talán arra lehet következtetni, hogy amíg Batthyányék a párkányt rohamozták, addig a püspök csapata a palánkból kivezető utakat állta el, s így sikerült elfogniuk a menekülők egy részét. S mivel kívülük csak mohamedán „bulyák” (asszonyok), lányok, fiúk s pár szolga jutott élve a győzők kezére, azt kell hinnünk, hogy a maroknyi mohamedán védő zöme vagy elesett az egyenlőtlen küzdelemben (ez tűnik valószínűbbnek), vagy pedig még volt idejük és módjuk a menekülésre. Ez utóbbi azonban kevésbé tűnik hihetőnek, hiszen a pasa is a védők „bennszorulásá”-ról panaszkodott,

14 Magyar és török végvárak

209