Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai

másrészt nemcsak a mohamedán, hanem a rác rabok között is sok volt az olyan, aki férjét, testvérét, felnőtt fiát vagy egyéb férfirokonát gyászolta a győzők fogságában.

Igái palánkja tehát nem véráldozatok nélkül kerülhetett az óriási túlerőben levő győztesek kezére, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy csaknem teljesen elpusztítva vonultak el alóla. Szokollu Haszán kanizsai beg- lerbég azonban pár hónapon belül teljesen újraépíttette a magyar és rác dzserehorok (robotra kötelezettek) kétkezi munkájával, s élére ismét azt a Malkocs agát állította a török hadvezetés, akit eredetileg még Budán, 1640. december 4-én neveztek ki szultáni beráttal „Dombó” palánk martalócai napi 15 akcse zsoldot húzó agájává. S noha ő megmenekült, de egész házanépe a végváriak fogságába került: az 1641. február 21-i körmendi kótyavetyén „Mankucz Agáné”-í és 3 gyermekét, úgymint a fiát, Alit, valamint két lányát: Rahimát és Nerimát, továbbá Oszmán nevű inasukat is a csatavezető fő- generális, Batthyány Ádám nejének, Formentin Aurórának és alig 3 és fél éves kisfiúknak, Kristófnak, valamint testvérhúgának ajándékozták. Malkocs aga 1641. július 27—1648. szeptember 20-a között 11 levelet intézett Igáiról Batthyányhoz családja sarcának rendezése ügyében. (Utóda, Ibrahim igali aga már nem volt olyan szerencsés, mint ő; 1657. V. 27-én a főgenerális német- újvári tömlöcében raboskodott mint megsarcolt fogoly).

Az igali palánk és a hostát lakóinak túlnyomó többsége a kiválóan megszervezett, váratlan éjszakai rajtaütés eredményeként a magyar portyázók rabságába esett. S bár szó sem volt ezer főről, miként a török vezetés panaszolta, de tény, hogy a körmendi kótyavetyéről fennmaradt 23 db elszámolás (van köztük féloldalas, de 80 oldalas is) adatsoraiból összesen 397 igali, dadai, örsi, kéri és kovásznai rab — csekély kivétellel szerb hangzású — személyneve számolható össze. S alig egytizedük, éppen 40 fő tartozott a mohamedánok közé; a legtöbbjük Batthyány tulajdonába került. Ezek mind igaliak voltak, a falvakban csak rácok laktak. A főgenerális 11 mohamedán rabjából 6 fő ajándékozás révén került családja birtokába, míg a többit ő maga vette a február 23-i, körmendi kótyavetyén: Hacsima bulyát fiával, Mohairemmel, valamint Zilkáde asszonyt két gyermekével, Haszánnal és Szulejmánnal.

S mivel a főgenerális arról értesítette Esterházy nádort, hogy összesen 5 és félszáz mohamedánt, rácot vágtak le vagy fogtak el az igali portya során, megállapítható, hogy a török adatok nagymérvű túlzásával szemben a rabok száma legfeljebb a 400-as összlétszámot érte el, míg a palánkban, a hostátban és a négy környékbeli rác faluban elesettek száma másfél százra tehető. Ez az adat meglehetősen véres és heves harcokra utal. A legtöbb rab Igáiról szár210