Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Gaál Attila: Török palánkvárak a buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán
Gaál Attila TÖRÖK PALÁNKVÁRAK A BUDA - ESZÉKI ÚT TOLNA MEGYEI SZAKASZÁN Már csaknem tíz éve, 1975 óta folytatom évről évre a Jeni-palánkai, azaz újpalánki-vár feltárását, s e munka közben teijedt ki vizsgálódásom a többi Duna menti palánkvárra is. Ezek az észak—déli irányban, nagyjából az egykori római limes nyomvonalán, egymástól átlagosan húsz kilométer távolságra fekvő apró erősségek mindeddig csaknem teljesen elkerülték a régészek, de általában a várkutatás figyelmét is. Csodálkoznunk ezen persze nem szabad különösebben, hiszen ezek az általában valamilyen középkori kőépület maradványa köré sietve emelt palánkvárak nem játszottak jelentős szerepet a hódoltsági időszak történetében, s nagyságrendjük alapján sem nevezhetők jószerivel még másodrendű fontosságúaknak sem. Volt azonban ezeknek a földből-fából emelt váracskáknak néhány, a végvári rendszerbe tartozott más váraknál és palánkoknál talán kisebb jelentőségű, de a berendezkedő idegen hatalom számára mégis számottevő fontosságú feladata: a) Mindenekelőtt az, hogy puszta létükkel már bizonyos felügyeletet gyakoroltak. Szemmel tartották és vigyázták a hódoltsági terület egyik fő hadfelvonulási, kereskedelmi és követjárási útvonalának, a Buda—eszéki útnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszát. A Tolna megyei várak által őrzött csaknem 80 km-es útszakasz pedig éppenséggel a Konstantinápolyba vezető út egyik legveszélyesebb részének számított a szurdokos útszűkületek, mocsaras átkelőhelyek, s nem utolsósorban — de az előbbiekkel szoros összefüggésben — a portyázó szabadhajdúk, vagy éppen a járandóságaik után a területet gyakran beszáguldozó magyar végbeliek támadásai miatt. b) Rendkívül fontos volt ezen túl a többnyire kincstári kezelésben lévő területeken lévő révek és vámhelyek biztonságának a kérdése is a törökök számára, hiszen ezeken a pontokon; az újpalánki hídon, a bátai, a tolnai, dombori, paksi és földvári réveknél áramlott át az Alföld irányából nyugat felé, s ugyanígy az ellenkező irányba szállított különböző áruféleségek jelentős hányada. Elegendő talán, ha csupán az egyre nagyobb kiviteli szerephez jutó bortermelésre, vagy az — elsősorban a földvári vámhelyet érintő — élőmarha-szállításokra gondolunk. Az átkelőhelyek közelében lévő nagyobb helységek — így Paks, Tolna és Földvár is — gyakran voltak jelentős vásárok 185