Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Gaál Attila: Török palánkvárak a buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán

helyszínei. Főleg a földvári, Szent Péter-napi vásár vonzott - éppen a marhakereskedelemnek köszönhetően — messze földről is résztvevőket, s nemegyszer öt-, tízezerre menő tömeg gyűlt ilyenkor össze. E sokadalmak védelmét — bár igyekezetük sokszor eredménytelen maradt — ugyancsak e palánkváraknak kellett volna biztosítani.

Végül saját régészeti szempontjaink oldaláról vizsgálva e várak létét különös jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy ezek — néhány rövid rajtaütéstől és felprédálástól eltekintve — mindvégig török kézen voltak, felépítésüktől egészen 1686. évi pusztulásukig, amikor is az Eszék irányába visszavonuló nagyvezér 2000 hátrahagyott tatár lovasa kivétel nélkül mindegyiket felgyújtotta és porig égette. így a feltárt régészeti anyag értékelésénél sokkal jobb lehetőséget biztosítanak számunkra, mint a felváltva birtokolt nagyobb várak, melyeknél jóval bonyolultabb, esetenként csaknem lehetetlen a leletanyag pontos és megbízható különválasztása.

Példaként a továbbiakban csupán az újpalánki várról, s annak feltárási eredményeiről szólok. A Szekszárdi ól mindössze négy kilométernyire délre felépített újpalánki vár kissé rendhagyó módon illeszkedik az egykori Királyi Út mentén húzódó török palánkvárak sorába. Nem volt középkori eredetű központi magja, mint azoknak. (Bátaszék = cisztercita, majd bencés apátság romjai, Tolna = egy erős építésű középkori templom, Paks = ferencesek temploma és kolostorépülete, Földvár = 16. századi építésű öregtorony) és nincs a 18. század elejénél későbbi története sem. A felsorolt palánkok közül utoljára, azokat csaknem fél évszázaddal követve épült fel, s innen ered a török Jeni Palanka, és a délszláv Nova Palánk elnevezése is. Csupán 1596-tól őrizte a Sárvizén átívelő fahidat, melyet az 1663-ban erre utazó Cselebi „húsz ívű”-nek, erősen megépített szép hídnak látott. A vár építésére — ugyancsak Cselebi szerint — III. Mehmet adott utasítást, pontosabban ő maga építtette a várat „háborúba menetelekor”, azaz az 1596. évi hadjárata idején. A tolnai, paksi és földvári palánkoktól eltérően az újpalánki várnak tehát nem dunai átkelőhelyet kellett biztosítania, hanem azt a sárvízi hídvámot, melyen ekkorra már egyre nagyobb mennyiségben áramlott a Szekszárd környéki dombokon termelt ún. „dél-baranyai” vörösbor, s amely hídvám környéke — jól látható ez Ottendorf Henrik 1663-as vázlatrajzán is — mocsaras környezeten átvezető töltésútjának gyakori járhatatlansága miatt meglehetősen veszélyes lehetett az úton járók, elsősorban a kalmárok és kereskedők számára.

Tekintve, hogy várunk is 1686-ban égett le véglegesen, az innen előkerült leletanyag mintegy kilenc évtizednyi időszakba sorolható, s ez már önmagában is jelentős szempont. Lényeges volt továbbá számunkra az is, hogy maradványai nem ma is lakott településen belül, hanem nyűt szántó