Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Ágoston Gábor: Az oszmán tüzérség és a magyarországi várharcok egy kiadatlan 17. századi török krónika alapján
igényelt. A lőport tevéken és kocsikon szállították; ez előbbi természetesen jóval gazdaságosabb volt. A már idézett 17. századi elméleti irat szerzője úgy vélte, hogy egy hadjárat előkészületei során ezer teve beszerzése volt szükséges.4 9 Ezer teve azonban aligha volt elegendő akárcsak a lőpor szállítására is. Egy 1605-ös adatból tudjuk, hogy a Bagdadból Trabluszba szállítandó 400 kantár lőporhoz 100 tevére volt szükség, tehát egy teve négy kantár, azaz megközelítőleg 2,26-2,46 q lőport vitt a hátán.5 0 Egy másik fonásból pedig megtudhatjuk, hogy egy tevére 10 kilénél, tehát 2,5 q-nál nehezebb málhát nem lehetett rakni.51 Ennek ismeretében már nem csodálkozhatunk a krónikás kútfők többszáz tevéről szóló adatain. A lövedékekkel és lőporral jól ellátott, nagyszámú löveghez jelentős személyzetre, ágyútüzérre volt szükség. Láttuk, hogy a tüzérek száma I. Sze- lim és I. Szülejmán alatt állandóan emelkedett. Ez a folyamat a 16—17. században folytatódott. Az 1593-as hadjáratra ezer topcsit neveztek ki, 1604- ben pedig Abdülkadir efendi 1700-ra teszi a kijelölt tüzérek számát.52 A krónikás adatai valószínűleg megközelítik a valóságot. Tudjuk, hogy az 1567/68- as pénzügyi elszámolásban már 1204 tüzér szerepel, s ha figyelembe vesz- szük az oszmán tüzérség fejlődését, s létszámának rohamos emelkedését az 1527-es 695 főhöz kepest, akkor elképzelhető, hogy 1593-ban közel 1000 fő topcsit tudtak mozgósítani a Magyarország elleni hadvonulásra. Valószínűnek tartjuk, hogy az 1604-es adat sem áll messze a valóságtól, bár ebben az esetben talán csak a kívánt tüzérségi létszám volt 1700 körül, s feltehetőleg a valóságban ennél valamivel kevesebb topcsi vett részt a harcokban. Az 1660/ 61-es pénzügyi elszámolás szerint az ágyútüzérek száma — beleértve a várakban szolgálatot teljesítőket is - 2026, 1669/70-ben — szintén a várbeliekkel együtt — viszont már 2793 volt.53 A valós tüzérségi létszám megállapításánál számolnunk kell azzal is, hogy egy-egy nagyobb hadjárat előtt a topcsik egységeit kiegészíthették. Ez történt 1596-ban is, amikor az ágyútüzérek és fegyvermívesek számára 150 adzsemi-oglant adtak, létszámkiegészítés céljából.54 Az oszmán hadsereg tüzérsége nemcsak létszámát tekintve haladta meg többszörösen a magyarországi védelem erejét, de — legalább aló. században — szervezettségénél, központosított voltánál fogva is felette állott annak. A török tüzérség odzsakokba osztva részint Isztambulban — mint hadjáratok alkalmával könnyen mobilizálható egység — részint pedig a véghelyeken teljesített szolgálatot. A végvárak tüzérségét a központi garnizonokból küldték ki, s ugyancsak innét egészítették ki szükség esetén. Mind a véghelyeken szolgáló, mind pedig az isztambuli tüzérség egy központi zsoldlistán is számon volt tartva, oly módon, hogy a végváriak neve mellé piros tintával odaírták azon 12* 179
