Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Ágoston Gábor: Az oszmán tüzérség és a magyarországi várharcok egy kiadatlan 17. századi török krónika alapján

vár nevét, amelynek tüzérségi védelmével megbízattak.s 5 Az Isztambulban állomásozó tüzérek hetente két alkalommal kisebb, ún. zarbuzán-ágyókkal lőgyakorlaton vettek részt. A gyakorlatok számára 1571-ben külön épületet, gyakorlóházat emeltek. Figyelemmel kísérte a központi kormányzat a végbeli topcsikat is, nékik időről időre vizsgák formájában számot kellett adniuk hadi tudományukról.56 Várostromoknál a várfalak rongálásában, rés nyitásában fontos szerepük volt az ágyútüzérekhez szorosan kapcsolódó kunbaradzsik- nak, azaz a bombát, gránátot robbantó alakulatok legénységének. Ezek száma még a 16. század végén is kevés lehetett. A Győr ellen vonuló seregben Ab- dülkadir efendi szerint mindössze 50 kunbaradzsi volt.57 A 17. században a bomba már sokkal nagyobb szerephez jutott a rohamok előkészítésében, a várfalak rombolásában. Láthatjuk ezt a megszaporodott számokból is. 1683- ban Ali szertopcsi 2000 bombát kért sürgősen Banalukából, amit előbb Prut- ba, majd onnét kocsikon Eszékre kért szállítani.5* Az pedig közismert,hogy a Bécs sikertelen ostroma után elvonuló török hadak töménytelen hadieszközt hagytak a város alatt, s hogy ezek között a keresztyének 1000 bomba magnára leltek.59 A magyarországi várostromokban részt vett aknászok száma jóval nagyobb volt, mint a kunbaradzsiké. Az 1596-os hadjáratra például 500 aknászt neveztek ki.60

összegzésként elmondhatjuk, hogy egy-egy ostromlott magyar végvárnak nagy múltra visszatekintő, a birodalomban igen fejlett kisegitő-műszaki alakulatoknak köszönhetően, várvíváshoz alkalmas, nagy kaliberű ostrom- lövegekkel jól felszerelt, huzamosabb ostromra is bőséges munícióval ellátott, a már meghódított területek és végvárak katonáitól s lövegeitől is támogatott, rendszeresen gyakorlatozó, központosított, a szó legszigorúbb értelmében is fegyvernemnek tekinthető török tüzérséggel kellett farkasszemet néznie.

JEGYZETEK

1. C. M. Gpolla: Guns and Sails in the Early Phase of European Expansion 1400-1700, London, 1965. 90.

2. Thury J.: Török történetírók, I. Bp. 1893. 42. vö. I. H. Uzuncarsili: Osmanli Devleti Te^küätmdan Kapukulu Ocaklan, II. Ankara, 19842 35.

3. Gy. Káldy-Nagy: The First Centuries of the Ottoman Military Organization, Acta Orient. Hung. XXXI/2. (1977.) kny. 169.

4. Abdülkadir Efendi'. Tarih-i Äl-i Osman. Wien, Nationalbibliothek Handschriftensammlung, Codex Vindobonensis Palatinus Mxt. 130. (Flügelnél, No. 1053). A krónika fényképmásolata az ELTE Török FUológiai Tanszék Fényképtárában található (1971. évi beszerzés). Itt mondok köszönetét Káldy-Nagy Gyula egyetemi tanár

180