Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Ágoston Gábor: Az oszmán tüzérség és a magyarországi várharcok egy kiadatlan 17. századi török krónika alapján
létromos falu gondoskodott, bizonyos adókedvezmények fejében. Ilyen volt ó simontomyai szandzsákban Alap, Pázma, Püspök-Székei és Dád falu.30 Ezeknél jelentősebb lehetett Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös salétromtermelése. Ez utóbbi helyről — a városi számadáskönyvek tanúsága szerint — 1636-ban 2199 okka, 1639-ben 1717 okka, 1642-ben 1930 okka, 1643-ban 2815 okka, 1645-ben 2280 okka, 1646-ban pedig 1570 okka salétromot szállítottak Budára az ottani lőpormalmok szükségleteire.31 A magyarországi salétromos falvak számbavétele, és a hódoltsági salétrom-, illetve lőportermelés feldolgozása igen fontos munka lenne, amely újabb adatokkal szolgálna a török hódoltság jobb megismeréséhez. Az ágyúkat és tartozékait, az ágyúgolyókat és a lőport ameddig lehetett a törökök is vízi úton szállították, lévén ez sokkal gazdaságosabb, mint a szárazföldi. Az Isztambulban öntött ágyúkat a hozzájuk tartozó ágyútalpakkal és ágyúszertárral Szerájbumuban, Szinán pasa nyári palotájánál lévő téren gyűjtötték össze, majd hajókra rakodták és a Fekete-tengeren Várna kikötőjébe szállították, hogy onnét majd tengelyen vigyék tovább.32 Szállításnál nagy mennyiségük miatt az ágyúgolyók és a lőpor jelentett gondot. A trab- zoni kádinak írott parancsból megtudjuk, hogy egy tengeri közlekedésre alkalmas hajóra a 17. században 2 ezer ágyúgolyót rakodtak.33 Az Egyiptomban előállított lőport Alexandria kikötőjéből kadirgának nevezett, 49 evezős, igen hosszú (165—168 lépés) alacsony építésű, gyors járású hajókon a Földközi- és Égei-tengeren szállították Szaloniki kikötőjébe, majd onnét tevéken Belgrád- ba.34 A Dunán speciális örtülü-nek mondott („befedett”) hajókon szállították a lőport.3 5 A magyarországi várostromokhoz felvonuló török tüzérség fegyvereinek és muníciójának szállításában fontos szerep jutott a Dunának. Már aló. század derekán Buda és Mohács központtal két dunai, s a Boszniában ziámet- birtokos Mahmud vezetése alatt egy szávai flotta segédkezett a hadvonulásban.3 6 A tengeri kikötőkből tengelyen vagy tevéken érkezett málhát általában Belgrádban rakodták sajkákra és más folyami hajókra. 1596-ban az itteni kikötőben 200 élelemszállító hajón kívül, 120 sajka és 50, ágyúk szállítására is alkalmas hajó várakozott, mindegyik ágyúkkal s munícióval megrakva.3 7 Hajóépítő műhelyek voltak a többi között Szendrőn, Vidinben, Russzé- ban, Nikápolyban, Zvomikban, Krusevácon és Pozsegában. Egy-egy nagyobb hadjárat előtt a felsorolt helyeken többszáz hajót készítettek. Nagy Szülej- mán utolsó hadjáratára való előkészületek során a szendrői szandzsákbégtől 200 hajót és 50 sajkát rendelt. Ugyanekkor Vidinben 140, Russzéban pedig 5 hajó állott készen a hadjáratra. Ez a nagyszámú hajó korántsem kivételes 12 Magyar és török végvárak 177
