Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

R. Várkonyi Ágnes: Török-magyar végvári rendszer és Buda ostroma az oszmán hatalom visszaszorításának terveiben

Relatiojának tanúsága szerint alaposan tanulmányozta az elmúlt idők török háborúit. Rudolf kormányzatának hibáit világosan látja. Különösen sokszor visszautal a 15 éves háborúra. Pucheim józan ítélőképességére jellemző, ahogyan Montecuccoliról ír. Arról van ugyanis szó, hogy jó hadvezér nélkül hiábavaló a legkitűnőbb hadsereg is, tehát dönteni kell a török elleni hadjárat fővezérének személyéről. Annál fontosabb ez, mert — úja Pucheim — a háború előreláthatólag több évig el fog húzódni.

Ami tehát Montecuccoli hadimarsall személyét illeti — írja Pucheim —, hosszú évek óta ismeri őt. Tisztában van a képességeivel és személyéről csak dicsérő szóval tud szólni. Nem is az a feladata, hogy akárcsak egyetlen ember jó hírnevét is megtépázza, kisebbítse, s nem ismer Isten színe előtt is borzasztóbbat, mint azt, hogy egy becsületes embert megfosszon bárki is becsületétől. Nincs is keményebb büntetést érdemlő cselekedet, mintha valaki éppen a kereszténység világi feje, a császár előtt rágalmaz meg valakit. Azt azonban meg kell mondania, hogy a császárnak több generálist kell ebben a háborúban kineveznie, és aki ezt az egész hadigépezetet mozgatja, s aki a generálisoknak is parancsol, olyan hadvezérnek kell lennie, akinek Európa népei többségénél, illetve az egész világon, kitűnő a hírneve. A főparancsnoknak olyan valakinek kell lennie, akinek általános a tekintélye vagy a magas származása révén, vagy ha nem is olyan magas származású, de eddig elért hadi sikerei miatt ismerik el képességeit. Ezzel szemben Montecuccoli az előző magyarországi háborúban — az erdélyi hadjárat alkalmával — elvesztette hitelét. A katona pedig, ha észreveszi, hogy odalett jó hírneve és népszerűsége, maga is elveszti önbizalmát, bátorságát, merszét. Ha pedig a vállalkozó kedv hiányzik, bármilyen ügyben, de legfőképpen a háború ügyében, teljesen lehetetlen, hogy bármi sikert is érhessen el.2 3

Pucheim is együtt látja a császári és a török haderőt. Minduntalan összehasonlít. Jellemző például, amit a két hadsereg lőporrá való ellátásáról ír:

Miért nem álított fel 1663 elején a császár lőpormámokat Komárom és Győr mellett, hogy így fele költségből kerüljön ki a lőpor? Ugyanakkor a török Budán és Esztergomban őrölteti a puskaport, sőt minden olyan várában, ahol erre ákámas hely van, még kardokat is kovácsokat. A puskaport pedig Budán és Esztergomban olyan nagy mennyiségben állítják elő, hogy nemcsak a várak, hanem az egész hadsereg számára elegendő.

Ezzel szemben Alsó-Magyarország két legfontosabb, a császár számára legfontosabb erődje — Győr és Komárom közül az utóbbi — úgy van ellátva lőporral, hogy számításba véve a törökök ostromát az egész lőporkészlet legfeljebb 4—5 hétre lenne elegendő. Az nem elég, hogy a Kamarára hárítsuk a

15