Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

R. Várkonyi Ágnes: Török-magyar végvári rendszer és Buda ostroma az oszmán hatalom visszaszorításának terveiben

Mindkét elképzelésben igen nagy szerepet játszott az a felismerés, hogy a török hatalom más területein is — így északon, Podóliában és délen a Balkán-félszigeten — frontot kell nyitni. Tehát a külföldi haderőt nem csupán Magyarország területén vetnék be. Ugyanakkor tudatában voltak, hogy a magyarországi török várak egymást kölcsönösen segítő, erősítő rendszert alkotnak.1 5 A Dráva vonalánál elvágni, mintegy elszigetelni a török területeket a siker reális esélyével csakis akkor lehet eredményesen, ha ez a török várrendszer nem képvisel komoly, együttes erőt. Hiszen ellenkező esetben áttörheti az új védővonalat, s a keresztény hadsereg mintegy két tűz közé kerül. Éppen ezért a Dráva vonalára összpontosító haditervekben is fontos elem, hogy Budát és a többi várat elszigeteljék egymástól. A várról várra való vissza- hódítás pedig csak akkor számíthatott sikerre, ha a budai ostrommal egyidő- ben az együttműködés elvei szerint kiépített török várrendszernek fontos láncszemeit is képesek széttörni, vagy cselekvőképtelenné tenni. Megítélésem szerint Érsekújvár és Várad török elfoglalása lényeges erőgyarapodást okozott az oszmán birodalom magyarországi hatalmában, és módosította a visszafoglaló hadműveletek terveit is. Tudjuk, hogy Érsekújvár visszafoglalása előtt Buda ostromát biztonságosan véghezvinni nem lehetett, bár hangsúlyozni szeretném, hogy az 1684. évi kudarcnak több oka volt. Székesfehérváron kívül Eger vár török őrségét is el kellett szigetelni.16 Azt pedig, hogy az erdélyi fejedelem nyíltan érdemben is bekapcsolódhassák a török ellen hadba szálló Szent Liga munkájába, amig Várad török kézben volt, megoldani nem lehetett. Apafi és politikusgárdája tökéletesen átlátta ezt, s a fejedelemség sorsára nézve messzeható következménnyel járt, hogy Váradot a Szent Liga csapatai csak 1692-ben foglalták vissza.17 Ha pedig meggondoljuk, hogy Magyarország visszafoglalásának hadműveletei ugyan a legfontosabb, de mégis csak egyik szakaszát alkották a Szent Liga tagjai által megnyitott hosszú, Lengyelország délkeleti végeitől a Balkánig húzódó arcvonalak, Várad és a vele lekötött Erdély jelentősége méginkább megnövekszik.

A török kiűzésére készülő kortársak mindezzel tisztában voltak.

Befejezésül két tervezet idevágó részletét ismertetem.

1661 elején a török elleni támadó hadjáratot szorgalmazó magyar tanácsosok érveire az udvar képviselője, Porcia herceg elmondta ellenérveit. Megállapította többek között, hogy a török csupán Magyarországról 100 000 főnyi hadsereget tudna kiállítani és a császári haderő feltétlenül elvérezne addig, amíg a külföldi segítség megérkezik.18 A magyar tanácsosok válasza rendkívül figyelemre méltó:

13