Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa Zala megyében (1671-1767)
Szántó Imre A SZÉLNEK ERESZTETT VÉGVÁRI KATONASÁG SORSA ZALA MEGYÉBEN (1671-1767) A Wesselényi-féle főúri szervezkedés kiváló ürügyet szolgáltatott arra, hogy I. Lipót császár kísérletet tegyen a nyűt abszolutizmus bevezetésére. A bécsi kormány a rendi felkelés leverése után elhatározta, hogy a számára megbízhatatlan végvári katonaságot külföldi (német birodalmi, horvát stb.) ezredekkel cserélje fel, s a végvárak hazai katonaságának nagy részét elbocsátja szolgálatából. 1671. december 22-én kelt Lipót császár pátense, amellyel a szolgálatban álló mintegy 11 ezer főnyi magyar katonaságból 8000 fő elbocsátását rendelte el a végvárakból.1 A Kanizsával szemben lévő végházak területén a kanizsai pasa alatt 5400 török állott, Kanizsával szemben levő 16 magyar végházban pedig a reductio után mindössze 8—900 ember volt. Ezzel a megcsappant hadi néppel nem lehetett Kanizsa várából két-háromezer emberrel kiinduló portyákat megakadályozni. A régi harcedzett huszárok elbocsátásával a török vérszemet kapott, s a behódoltatást oly merészen kezdte űzni, hogy a legrosszabbtól lehetett tartani.2 A szentgróti és a béri vitézlő rend írta 1676-ban Batthyány- nak: „Botokkal s csaknem mezítelenül kölletik ő felsége kapuit őriznünk. Csak az egy élő isten az, ki még eddig az pogánságnak csalárdságát meggátolta”.3 A kurucmozgalom gyengítése céljából, majd a fölszabadító háborúk során a császári hadfogadás nem idegenkedett a magyar katonaság szaporításától. I. Lipót császár 1682. július 9-én elrendelte a végvárak létszámának - az 1671-es év előtti szintre való — emelését. A Kanizsa körül fekvő végházak hadi népét már 1681-ben 1092 huszárban és 1467 hajdúban állapították meg. Az 1682. július 9-i rendelet alapján az Udvari Haditanács még 892 huszárt és 1167 hajdút helyezett ide, s így ezekben a végházakban az 1683. év elején a reductionális ezer ember helyett már 3059 vitéz szolgált.4 Azt nem tudjuk, hogy az előirányzott számból mennyit hoztak össze, de annyi bizonyos, hogy a Zala megyei végházak újból benépesültek. Az 1695. évi kimutatás szerint a Kanizsa körül fekvő végházakban 1092 huszár és 1367 hajdú volt, a balatoni öt kis végházban (Keszthely, Tihany, Vázsony, Szigliget, Csobánc) pedig 190 huszár és 274 hajdú.5 103
