Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)
Az egri vár 1552. évi védelmében
1952-ben még 50—60 ezerre becsülte az egyesített oszmán had erejét, addig 1971-ben Szántó már csak a 40 ezer fő mellett állt ki.93 Valóban ez az adat látszik valószínűnek. De ebben az esetben is mintegy huszonhét-harmincszoros túlerővel támadt a török nagyvezér Dobó vára ellen. A tüzérség vezetőjévé választott (!) Dobó 4 „öreg ágyú”-ját és 10 kisebb kaliberű lövegének zömét a belső várban állíttatta tüzelőállásba, de úgy, hogy a Szentély-bástyáról és a mellette húzódó „töltés”-ről bizonyos mértékig a külső várat is oltalmazhatták. Hádim Ali budai basa — miután sorban elfoglalta a nógrád— honti várakat — az Eger ellen vonuló török hadsereg előhadaként 1552. szeptember 10-én a várhoz csak mintegy 11 km-nyire fekvő Makiár faluhoz érkezett. Az egri katonaság első válasza a készülő támadásra egy ízig-vérig végvári katonai akció volt. Bornemissza, Pethő, Zolthay és Figedy 90 válogatott jó gyalogosukkal, s kevés lovassal „kapdosni kiütének”. Tapasztalt végváriak jól bevált módjára, lesből csaptak a mit sem gyanító ellenséges táborra. Sok törököt levágtak, s gazdag zsákmánnyal megrakodva tértek vissza a vár biztonságot nyújtó falai közé. így jelönték ki először magokat, — büszkélkedett méltán Tinódi. Ez az ostrom előtti portya igen jelentékenynek számított, részben mert megerősítette az egriek önbizalmát, részben pedig azért, mert hiszen Temesvár kivételével, az egész országon szinte ellenállás nélkül keresztülhaladt nagyvezéri sereg éppen a ,,Felföld kapujá”-ban Bomemisszáéktól kapta az első ízelítőt abból, hogy mire számíthat Eger vára ostrománál. A tisztek és az egyszerű vitézlegények között jó bajtársi szellem uralkodott a siker zálogaként: Az hadnagyok vígak az vitézökvel, Bisztatnak, tanítnak szép beszédökvel. Az egri vár védelmére összeállt katonaság elszántságát híven tükrözik Mekcsey István ostrom előtt feleségéhez írt levelének sorai: „. . . egyebet nem írhatok,. . . hanem mindennap fejünkre várjuk az sulykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. Immár rajtunk a szer, azért imádjátok Istent értünk, mert azt nékem hidd, hogy ez az én utolsó levelem . . ,”94 93. Soós-Szántó, 1952. 46. Szántó, 1971. 102. 94 .Pataki, 1931. 29
